7. A modern városrész luxus negyede

A kezdetektől szerepel a listámon a Dongtai Road, ahol a leírás szerint remek régiségboltok és bazárok vannak. Nem mintha antik bútorokat akarnék venni, de ez is tud olyan érdekes lenni, mint egy múzeum. Persze ebből az utcanévből is kettő van Shanghaiban – úgy tűnik előszeretettel adják ugyanazokat a neveket Pudongban és Pushiban (ez a folyó két oldalán lévő két városrész). A pudongi Dongtai Road az Oriental Pearl Tower közelében van, így azt céloztam meg, hogy egyben a luxus világában is elmerüljek egy kicsit. Ez a rész a modern – és nagyon gazdag – Shanghai. Itt összpontosul a kínai pénzvilág jelentős része, mindenfelé fehér inges, fekete nadrágos, személyazonosító kártyát viselő fiatal fiúk és lányok sietnek az úticéljuk felé. A házak falán nem reklámok, hanem kivetítő táblán a tőzsdei árfolyamok láthatók. Hatalmas felhőkarcolók – élvezet nézegetni, hogy milyen különleges formákat találnak ki. Nincs két egyforma, mindegyikben van valami kis csavar – néha szó szerint is. Most is épp egy olyan felhőkarcoló épül, amelyik henger alakú, és spirálban fut körbe rajta az ablaksor vagy … még nincs teljesen kész, úgyhogy az állványzattól és a védőhálótól nem láttam teljesen a koncepcióját.

Pudong központ

A széles, sok sávos utcák felett bonyolult gyalogos felüljáró rendszerek segítik a közlekedést, rengeteg a turista, küülföldiek is akadnak köztük, de zömében kínaiak, akik fő tevékenysége abból áll, hogy fényképezik egymást vagy magukat. Remek dolog a mobiltelefon, most már bárki készíthet képet saját magáról, ha elég hosszú a karja.

Nézelődés közben itt is elém bukkant egy park (Luiazui Central Green Space), úgyhogy sétáltam is benne egyet. Ez tényleg csak egy viszonylag kisebb, jól átlátható parkocska (a legtöbb park, amit láttam, olyan dús vegetációval rendelkezik, hogy szinte labirintussal is felér. Egy csomó ösvény szeli át őket keresztül-kasul, de a bokrokkal szegélyezett, lombokkal takart kis utakon sokszor olyan érzése van az embernek, mintha hatalmas erdő közepén járna.

Na ez a park nem ilyen volt, inkább a gyepfelületek domináltak. A központi tó körül két főbb út haladt körbe, a belsőt a gyalogosoknak, a külsőt elsősorban a futóknak szánták.

A park térképét nézegetve egy emlékházra bukkantam, és amikor odasétáltam, kiderült, hogy, a XX. század elején élt festő, jade faragó és költő, Wu Changshuo lakhelye, és alkotásainak kiállító helye volt. Persze rögtön betértem, és aprólékosan végigtanulmányoztam az összes festményt. Érdekes volt a kaligráfiai stílusa is. Sokkal inkább képszerű, mint az eddig látott különböző stílusú kínai betűjelek. Inkább az egyiptomi hieroglifákra emlékeztetett.

Wu Changshuo akvarellje

Éppen ma bukkantam egy könyvre (A kínai karakterek bölcsessége), amely azt elemezgeti, hogy az egyes kínai jelek, miért olyanok, amilyenek. Azaz mi áll egy-egy szókép hátterében. Ott is egy sematikus rajzból indul ki (pl. futó alak, hal, vízcseppek), majd néhány tovább egyszerűsített ábrával jut el végül a tényleges karakterig. A szerző szerint ezek a magyarázatok, képi átalakítások segítenek a karakterek megjegyzésében és megértésében, úgyhogy Dani mindjárt örökbe is fogadta a könyvet, hogy erősítse a nyelvtanulását.

A múzeum után megtaláltam a keresett utcámat is, egyik oldalán felhőkarcolókkal, a másikon épülő toronyházakkal, körös-körül csupa modern lakónegyedekkel. Egyből a fejemhez is kaptam, hogy mennyire nem volt logikus itt, a semmiből kinövő modern városrészben keresni a „kis boltokkal zsúfolt”, régiségeket kínáló utcácskát. Nem baj, betértem helyette egy plázába, aminek a 7. emeletén (volt még ezen kívül is kettő, plusz két alagsori szint) volt egy szép nagy könyvesbolt. Abban reménykedtem, hogy az angol részlegben talán találok egy jó Shanghai térképet, de csalódnom kellett. Szép nagy területű könyvesbolt, igen csekély angol nyelvű részleggel (bár az előbb említett könyvet pont itt találtam meg). Miután végigböngésztem a teljes anyagot, visszatértem a kínai gyerekkönyvekhez, mert időről időre eszembe jut, hogy szeretném megszerezni Szutyejev: Vidám kis mesék című könyvecskéjét kínaiul is. Azt ugyan nem találtam meg, viszont az egyik papírhajtogatós könyvben egy nagyon jó és egyszerű 3D bogárkészítési módra bukkantam. Gyorsan memorizáltam – és, a biztonság kedvéért, le is fényképeztem.

Amikor éppen kezdtem eltévedni az emeletek között, észrevettem, hogy a mozgólépcsők érkezési területén gyönyörű mozaikkal ki van rakva az adott emelet száma. Praktikus megoldás a tévelygő vásárlók megsegítésére.

Az alagsori szupermarketben bevásároltam a vacsorához. Megörültem, hogy végre látok főzőtejszínt és natur joghurtot, és jót nevettem a két darabos kiszerelésben, gondosan tálcán csomagolt, lefóliiázott krumplinak. Mindenhol más a kuriózum.

A csirkével aztán már „rohantam” haza. Este csirke tortával vártam a fiatalokat, mert tegnap egész este a szomszédból jövő finom hús illatot szaglásztuk. Ma viszont a szomszédék lakhattak jól a mienkkel.