Kinek a pap, kinek a papné

Lassan végére érünk az utunknak, és még nem utaztunk 400 km-es sebességgel! A Maglev ugyanis csak a nap egy bizonyos részében megy e fölé, egyébkén „csak” kb. 360 km/órára gyorsul. Úgy pedig nem hagyhatjuk el Kínát, hogy Gyuri ne pipálhassa ki ezt a pontot. Úgyhogy ezzel kezdtük a napot.

Ritka pillanat a shanghai metróban, amikor végiglátni az egész szerelvényen

A Maglev egy lebegő mágnesvasút, ami Pudong „belvárosa” és a shanghai Pudong repülőtér között szállítja az utasokat, köztes megállók nélkül. Ha jó formában van, akkor 7 perc alatt. Persze az ára is ennek megfelelően borsos, úgyhogy visszafelé már a sima metróval jöttünk, amivel ugyanez az út kereken egy óráig tartott. Ennyit a gyorsvasút előnyeiről. Ráadásul végig a föld felett megy, úgyhogy még nézelődni is lehet – ha az ember szeme nem éppen a sebességet mutató kijelzőre tapad J

Nem csalás, nem ámítás - megvan a 430 km/óra

A másik elmaradásunk az Oriental Pearl Tower és környéke volt, ahol a híres felhőkarcolók – a Jin Mao Tower, a Shanghai World Financial Center (népies nevén a Sörnyitó) és a frissen megépített Shanghai Tower (amely a világ 2. legmagasabb épülete (2016. április)) - magasodnak. A folyó túlpartjáról, a Bundról, már láttuk, és bolyongásunk közben is többször irányt adtak a kiemelkedő épületek – sőt, Daniék liftjéből, ami az épület külső falán mozog, is rá lehet látni a legmagasabb tornyokra a lakóházak között -, de azért mégiscsak más testközelből is megnézni az ilyesmit. A 2-es metró a reptérről pont oda vitt. Sajnos az időjárás továbbra sem kényeztetett bennünket, a borús, felhős ég, párás levegő, nem igazán sztárfotók készítésére alkalmas. A gyalogforgalom „elterelését” itt egy hatalmas körfelüljáróval oldották meg. Mindig tele van turistákkal, mert innen lehet a legjobb fotókat készíteni. 20 jüanért ügyes vállalkozók mindjárt kinyomtatott fényképet is készítenek az emberről. A láthatóság feltételein persze ők sem tudnak változtatni, de a csalogatónak kiállított képeken mindig ragyogóan süt a nap J

Én még mindig a könyvemet hajkurásztam, úgyhogy otthagytam Gyurit nézelődni a felüljárón, és bevetettem magam az elefántos plázába.  A Mammuthoz hasonlóan itt két elefánt ácsorog a bejáratnál. Igaz, a hasonlóság ezzel meg is szűnik. Egy 8 szintes, csupa luxuscikkeket kínáló, hatalmas plázáról beszélünk ugyanis. A tájékoztatás viszont nem az erősségük. Sehol egy információs pult, vagy interaktív információs képernyő. Egyedül a liftek mellett vannak felsorolva, hogy melyik emeleten milyen márkák találhatók (a külföldi márkák angolul, a többi kínaiul) – ha nem tudod a boltod fantázianevét, úgy kell neked.

Végül egy szórólapokat osztogató leányzótól sikerült megtudnom, hogy a könyvesbolt a 7. szinten van, most már csak meg kellett találnom. Van egy nagyon jó dolog ebben a plázában. Minden lépcső és mozgólépcső alsó és felső végén is a padlóba szépen belemozaikozták, hogy éppen hányadik szinten áll az ember. Ez nagyban megkönnyíti a tájékozódást.

Számozott emeletek segítik a tájékozódást

A könyvesboltban a pénztáros kisasszony ugyan nem beszélt angolul, de hangosbemondón keresztül azonnal hívott egy segítséget, aki … szintén nem beszélt angolul J Viszont elmutogatta, hogy írjam le a könyv címét, amit aztán beütögettek a számítógépbe, és közölték, hogy nincs meg nekik.

OK, jöhet a B terv, a két remek könyvesbolt a Fuzhou Road-on. Csak előtte még lesétáltunk a folyópartra. A térkép szerint van egy „városnéző” alagút a Huangpu alatt, ami átvisz a túloldalra. Jól elrejtették a bejáratát, de végül megtaláltuk. Ahogy számítottunk is rá, borsos árat kértek a belépésért, úgyhogy végül maradt a metró, de legalább megint megcsodálhattuk a folyón a hatalmas hajóforgalmat (és utólag megtudtuk Danitól, amit amúgy is sejtettünk, hogy az alagút messze nem éri meg az árát).

A következő könyvesboltban hasonlóan zajlottak az események. Az „angolul beszélő” alkalmazott egy szavamat sem értette, viszont az egyik vevő igen, így ő sietett a segítségünkre. Nézegette egy darabig a könyv címét, amit leírtam, aztán belekapaszkodott a mustármag szóba (Kalauz a Mustármag kerthez), és azt kezdte hadarni az eladónak. Mivel ismerős volt a szó a hangzhoui könyvkereső kalandomból, én is lelkesen bólogattam, aztán az alkalmazottaknak is felderült az arcuk, és már vezettek is a megfelelő polchoz. Puha kötésben (kisebb a súlya!), és kötetenként 19 yüannal olcsóbban kaptam meg. Éljen a kínai könyvkiadás!

Örömünkben, és mert amúgy is túl voltunk már az ebédidőn, betértünk egy áruházba az East Nanjing Road-on, és egy kínai gyorsbüfében finom zöldséges, földimogyoró szószos tésztát ettünk. Gyurinak, saját bevallása szerint, ez ízlett az összes eddigi kaja közül a legjobban.

Sophie egy külföldi kollégáját kalauzolta a városban délután, és azzal a hírrel jött haza, hogy talált egy fényképkiállítást a kommunista pártról, ráadásul ingyenes. Úgyhogy megvan a holnapi búcsúprogramunk is.

Sushi vacsora

Este még elugrottuk (előrehozott) búcsúvacsorára egy környékbeli sushi bárba. Ismét egy hangulatos kis vendéglő, egy talpalatnyi helyen.  Az egész, konyhástól, éttermestől nem lehetett nagyobb 25-30 m2-nél, de mégis remekül meg volt oldva. Látszott, hogy felkapott hely, egymásnak adták az asztalokat a vendégek. Vacsora után még sétáltunk egyet a környező utcákban. Újra megállapítottam, hogy a közvetlen környezet felderítését hagyom általában a legkésőbbre – és így aztán gyakran sor sem kerül rá. Itt van egy helyes kis park Daniék házától 10 percre, és még észre sem vettem!

7. A modern városrész luxus negyede

A kezdetektől szerepel a listámon a Dongtai Road, ahol a leírás szerint remek régiségboltok és bazárok vannak. Nem mintha antik bútorokat akarnék venni, de ez is tud olyan érdekes lenni, mint egy múzeum. Persze ebből az utcanévből is kettő van Shanghaiban – úgy tűnik előszeretettel adják ugyanazokat a neveket Pudongban és Pushiban (ez a folyó két oldalán lévő két városrész). A pudongi Dongtai Road az Oriental Pearl Tower közelében van, így azt céloztam meg, hogy egyben a luxus világában is elmerüljek egy kicsit. Ez a rész a modern – és nagyon gazdag – Shanghai. Itt összpontosul a kínai pénzvilág jelentős része, mindenfelé fehér inges, fekete nadrágos, személyazonosító kártyát viselő fiatal fiúk és lányok sietnek az úticéljuk felé. A házak falán nem reklámok, hanem kivetítő táblán a tőzsdei árfolyamok láthatók. Hatalmas felhőkarcolók – élvezet nézegetni, hogy milyen különleges formákat találnak ki. Nincs két egyforma, mindegyikben van valami kis csavar – néha szó szerint is. Most is épp egy olyan felhőkarcoló épül, amelyik henger alakú, és spirálban fut körbe rajta az ablaksor vagy … még nincs teljesen kész, úgyhogy az állványzattól és a védőhálótól nem láttam teljesen a koncepcióját.

Pudong központ

A széles, sok sávos utcák felett bonyolult gyalogos felüljáró rendszerek segítik a közlekedést, rengeteg a turista, küülföldiek is akadnak köztük, de zömében kínaiak, akik fő tevékenysége abból áll, hogy fényképezik egymást vagy magukat. Remek dolog a mobiltelefon, most már bárki készíthet képet saját magáról, ha elég hosszú a karja.

Nézelődés közben itt is elém bukkant egy park (Luiazui Central Green Space), úgyhogy sétáltam is benne egyet. Ez tényleg csak egy viszonylag kisebb, jól átlátható parkocska (a legtöbb park, amit láttam, olyan dús vegetációval rendelkezik, hogy szinte labirintussal is felér. Egy csomó ösvény szeli át őket keresztül-kasul, de a bokrokkal szegélyezett, lombokkal takart kis utakon sokszor olyan érzése van az embernek, mintha hatalmas erdő közepén járna.

Na ez a park nem ilyen volt, inkább a gyepfelületek domináltak. A központi tó körül két főbb út haladt körbe, a belsőt a gyalogosoknak, a külsőt elsősorban a futóknak szánták.

A park térképét nézegetve egy emlékházra bukkantam, és amikor odasétáltam, kiderült, hogy, a XX. század elején élt festő, jade faragó és költő, Wu Changshuo lakhelye, és alkotásainak kiállító helye volt. Persze rögtön betértem, és aprólékosan végigtanulmányoztam az összes festményt. Érdekes volt a kaligráfiai stílusa is. Sokkal inkább képszerű, mint az eddig látott különböző stílusú kínai betűjelek. Inkább az egyiptomi hieroglifákra emlékeztetett.

Wu Changshuo akvarellje

Éppen ma bukkantam egy könyvre (A kínai karakterek bölcsessége), amely azt elemezgeti, hogy az egyes kínai jelek, miért olyanok, amilyenek. Azaz mi áll egy-egy szókép hátterében. Ott is egy sematikus rajzból indul ki (pl. futó alak, hal, vízcseppek), majd néhány tovább egyszerűsített ábrával jut el végül a tényleges karakterig. A szerző szerint ezek a magyarázatok, képi átalakítások segítenek a karakterek megjegyzésében és megértésében, úgyhogy Dani mindjárt örökbe is fogadta a könyvet, hogy erősítse a nyelvtanulását.

A múzeum után megtaláltam a keresett utcámat is, egyik oldalán felhőkarcolókkal, a másikon épülő toronyházakkal, körös-körül csupa modern lakónegyedekkel. Egyből a fejemhez is kaptam, hogy mennyire nem volt logikus itt, a semmiből kinövő modern városrészben keresni a „kis boltokkal zsúfolt”, régiségeket kínáló utcácskát. Nem baj, betértem helyette egy plázába, aminek a 7. emeletén (volt még ezen kívül is kettő, plusz két alagsori szint) volt egy szép nagy könyvesbolt. Abban reménykedtem, hogy az angol részlegben talán találok egy jó Shanghai térképet, de csalódnom kellett. Szép nagy területű könyvesbolt, igen csekély angol nyelvű részleggel (bár az előbb említett könyvet pont itt találtam meg). Miután végigböngésztem a teljes anyagot, visszatértem a kínai gyerekkönyvekhez, mert időről időre eszembe jut, hogy szeretném megszerezni Szutyejev: Vidám kis mesék című könyvecskéjét kínaiul is. Azt ugyan nem találtam meg, viszont az egyik papírhajtogatós könyvben egy nagyon jó és egyszerű 3D bogárkészítési módra bukkantam. Gyorsan memorizáltam – és, a biztonság kedvéért, le is fényképeztem.

Amikor éppen kezdtem eltévedni az emeletek között, észrevettem, hogy a mozgólépcsők érkezési területén gyönyörű mozaikkal ki van rakva az adott emelet száma. Praktikus megoldás a tévelygő vásárlók megsegítésére.

Az alagsori szupermarketben bevásároltam a vacsorához. Megörültem, hogy végre látok főzőtejszínt és natur joghurtot, és jót nevettem a két darabos kiszerelésben, gondosan tálcán csomagolt, lefóliiázott krumplinak. Mindenhol más a kuriózum.

A csirkével aztán már „rohantam” haza. Este csirke tortával vártam a fiatalokat, mert tegnap egész este a szomszédból jövő finom hús illatot szaglásztuk. Ma viszont a szomszédék lakhattak jól a mienkkel.