2017. szeptember 9., szombat

Kína 2017 – Shanghai Natural History Museum

Megint bekukkantottam kedvenc Uniqlo áruházamba, amely a hordható divat éllovasa a szememben. Sajnos Magyarországra még nem törtek be, de hátha egyszer ez is bekövetkezik.

Addig is megnéztem a természettudományi múzeumot, amit ezúttal nyitva találtam.

Hatalmas, modern épület, 5 szinten rengeteg látnivalóval. A legfelső szinten még nagyon egyértelmű és követhető volt a kiállítás menete, és kezdtem volna megadni nekik egy nagy piros pontot, de ahogy haladtunk lefelé, egyre kaotikusabbá vált az egész. Rengeteg érdekes dolgot összeraktak, de egy idő után már teljesen labirintusszerűen voltak elhelyezve, úgyhogy lehetetlenség volt mindent szisztematikusan végignézni. Valójában a hatalmas információmennyiség is meghaladta egy idő után az agyam befogadóképességét – és ismét eljutottam a megállapításig, hogy minden jó múzeum igaziból a helyiek számára kincs, akik vissza tudnak térni, hogy több részletben, alaposabban megnézhessék.


Lepkemandala
A tárlók előtti ismertető táblákon sokszor költői kérdéseket is feltettek. „Sok állat alakja igazodik a vízhez. Ezeket legtöbbször halként emlegetjük. De vajon a bálna hal?” Ilyen és ehhez hasonló megszövegezések voltak angolul, de sehol egy konkrét válasz, vagy utalás arra, hogy hol lehet megtudni erről valamit. Pedig volt olyan kérdés, amelyik engem is izgatott volna. Ha csak az angol fordításból maradtak le a válaszok, az sem túl jó, de ha a kínai szövegből is hiányoznak, az nem igazán válik előnyére egy oktatási intézménynek!

Ez a tárló összeállítás viszont kifejezetten tetszett. Még úgy is, hogy minden műanyagból van benne.

Kárpótolt viszont a szavanna kiállítás, ahol az éjszaka és nappal váltakozásában nézegethettük a kitömött állatokat, miközben folyamatosan hallatszottat a szavanna zajai.

Ja, és megtudhattuk azt is, milyen hangon bömböl a Tyrannosaurus (legalább két szinten folyamatosan hallatszott), vagy hogy kotkodácsol a fészkét védő ősmadár.

A tundra és sarkvidék állatvilágán keresztül vezető útvonalon egy helyen kisfóka figyelt ránk a „víz” alól – frászt hozva a gyanútlan látogatókra, akik elsősorban oldalra néztek, és nem a lábuk elő J

A gyerekrészlegen pedig ásatásra lehetett befizetni. A kis kutatók köpenyt és védőszemüveget kaptak, meg persze kislapátot is, amivel buzgón forgatták a kutatóárkok földjét. Amíg néztem őket, semmit nem találtak, de persze mindannyian tudjuk, hogy ez a szakma rengeteg türelmet igényel!

A felirat, reméljük, nem az ifjú kutatókra vonatkozik
Még egy környezetvédelemmel foglalkozó rész is volt. Az elmélet és a gyakorlat közelítése egymáshoz valóban nagyon fontos lenne, kezdve a tényleges szelektív hulladékgyűjtéssel, folytatva az energiatakarékossággal, hogy csak a leghétköznapibb szempontokat említsem.


A múzeumból ismét a belváros felé vettem az utamat, és útba ejtettem a kedvenc aluljárómat is, amely az 1930-as évekbeli Shanghainak megfelelően lett kialakítva. A kétoldalt elhelyezkedő boltocskák portálja, a kor jellegzetes figuráit, pl. az utcai forró víz árust, megjelenítő szobrok, a lámpatestek, a régi villamos, mind az eredeti hangulatot tükrözik. Azaz hogy tükrözték! Szinte semmi nem maradt meg, csak egy-két szobor, és az aluljáró elején, a falakon elhelyezett 1930-as évekbeli életképek. A boltok üresen álltak, vagy már el is bontották őket, az egész úgy nézett ki, mint ami éppen felszámolás alatt áll. Remélem, hogy csak átalakítják, és felújítva visszaállítják. Olyan hangulatos kis hely volt, kár lenne, ha teljesen eltűnne!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése