2011-ben Danival meglátogattuk az Yuyuant, a
hagyományos kínai kertek egy nagyon szép példáját.
Most ismét visszatértem ide körülnézni.
Furcsa érzésem van ezen az idei utazásomon.
Szinte minden korábbról ismert helyen úgy tűnik, hogy kevesebb a mozgás, kisebb
a tömeg, visszafogottabb minden. Nem tudom, hogy esetleg ez a nyári,
szubtrópusi időjárás az, ami visszaveti a turizmust, és ezzel együtt a turisták
kiszolgálására épülő szolgáltatóipart is, vagy tényleg valami visszaesés zajlik…
vagy egyszerűen csak tévesen emlékszem a korábbi dolgokra. Bár vannak
tagadhatatlan tények.
A Yuyuan például egy nagy bazár egyik sarkában
helyezkedik el. Minden alkalommal ellátogattam ide, és mindig zsúfolásig tele
volt az egész bazár, és az azt körülvevő utcák is – bel- és külföldi
turistákkal, és kis boltocskákkal egyaránt. Most a bazár mellett futó utcákban
egy csomó üzlethelyiség zárva és elhagyatottan állt, sőt még a bazáron belül is
láttam több olyan boltot, amin látszott, hogy egy ideje már nem használják. Még a
város leghíresebb dumpling étterme előtt is csak egy egészen kicsi sor
kígyózott, pedig itt általában legalább félórás várakozással kell számolni.
 |
| Yu Market, Shanghai |
A Yuyuan sem váltotta be a hozzá fűzött
reményeimet. Illetve igen is, meg nem is. Amit láttam belőle, az még mindig
nagyon tetszett. Szeretem ezeknek a kerteknek a hangulatát, a sziklaalakzatokat
a sok vízfelületet, a mindenhol megjelenő faragványokat és sárkányszobrokat. De
a hiányérzet itt is megvolt bennem. Számos részre, amelyre a korábbi
látogatásból emlékeztem, nem sikerült rábukkannom. Viszont nagyon sok „Belépni
tilos” táblával találkoztam mindenféle ösvényeken, lépcsőkön, olyan helyeken,
amelyek látszólag a látogatók számára voltak kialakítva. Lehet, hogy általános
renoválás van éppen, és ezért zártak le bizonyos helyeket? A látogatók azért
így is elégedettek voltak, és a többi parkhoz hasonlóan itt is számos kínai
élvezte elmélyült meditációban a hely hangulatát. A turisták inkább a
fényképezőgépüket kattintgatták J
 |
| Yuyuan, Shanghai - A kert őre |
 |
| Yuyuan, Shanghai |
A térképen egyszerűnek tűnt átsétálni a
People’s Square-re, de, mint tudjuk, csak elméletben nincs különbség az elmélet
és gyakorlat között, gyakorlatban viszont annál inkább. Az én egyszerű sétám is
hamarosan bonyolult tévelygésbe torkollott. Egy idő után már bármilyen parkkal
megelégedtem volna, ahol van egy pad, amire leülhetek, de megint a való világba
keveredtem, ahol szűkebbek az utcák, a járdán „randalíroznak” a motorosok és a
biciklisek is, és a boltok szintén a járdára kipakolva mutogatják vevő csalogató
termékeiket. Úgyhogy nem hogy padnak, de még a gyalogosoknak se nagyon van itt hely.
Úgy tűnik, hogy jó üzletpolitika az, ha
egy-egy termékcsoport értékesítői egy szűk területre csoportosulnak. Bár
számomra elég furcsa, hogy tud megélni 20-25 kisállatkereskedő vagy csőszerelvény
forgalmazó egymás mellett, de tény, hogy a világ átellenes pontjain találkoztam
ezzel a módszerrel, úgyhogy kell lenni benne valaminek. New Yorkban, Manhattanban,
a méteráru kereskedők, a tradicionális viseleteket árusító boltok, a cipészek
foglaltak le egy-egy utcát (hirtelenjében most ezekre emlékszem), itt
Shanghaiban meg jól meghatározott utcái vannak a például a papíráru és
kalligráfiai kellékek forgalmazóinak, a vésnököknek, a bútorboltoknak…
Útban a People’s Square felé pedig, egy kevésbé
szem előtt lévő utcában, állateledel boltok töltöttek meg szinte minden
helyiséget. Laikus szemmel nézve pontosan ugyanaz volt a kínálata mindegyiknek,
de valami különbség biztosan kell, hogy legyen közöttük, különben mindenki az
első boltban megvenné, amit akar.
Egész nap lógott az eső lába. Aztán amikor
hirtelen megeredt a trópusi zápor, a többiekkel együtt én is fedél alá szaladtam.
Mint kiderült egy plázába kerültem, aminek az alsó szintje egy metróállomásra
vezetett. Igaz, ezt a vonalat még sosem használtam, de ha már metróban ül (vagy
inkább áll) az ember, akkor csak türelem és átszállások kérdése, hogy
hazajusson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése