Kína 2017 – Temető és mozgólépcső

A mai napra a Hong Kong Museum of History volt előirányozva. A recepción megkérdeztem, hogy jutok oda, és a kisasszony, némi töprengés után azt mondta, messze van, a legegyszerűbb, ha taxit hívok. Mégis milyen messze? Hát úgy 20 percnyi sétára. Szegény, nem tudta, kivel áll szemben :-D

A térkép alapján lazán odataláltam, aztán meglepődve láttam, hogy zárva van. Egy tábla tájékoztatott, hogy csak hétfőn, szerdán és pénteken fogad látogatókat. Érdekes nyitva tartás egy múzeum számára. Vele szemben viszont ott volt a Science Museum, úgyhogy azzal vigasztalódtam. Minden ilyen múzeum sokban hasonlít egymáshoz, de mindegyikben van egy-két különlegesség is, amit máshol még nem láttam. És persze remekül el lehet játszani a különböző kísérletekkel meg fejtörőkkel.

Vajon hogy lehet egyetlen szögön kiegyensúlyozni az összes többit?

Délután aztán megint átkompoztam a szigetre, mert találtam egy temetőt, amit szerettem volna megnézni. Az egyik villamosvonal végállomásának a közelében volt, és ez tényleg temetőnek bizonyult! Igaz, hogy katolikus temető, de azért magán viselte a helyi jellegzetességeket is. A legszembetűnőbb az elhelyezkedése volt, a hegyoldalban, teraszosan ültek a sírok, mint a rizsföldek – gondolom, a sík terület már a régi szép időkben is kellett a lakóházak számára.

Hegyoldalban kialakított temető

Hong Kong egy másik leg-je,  a Central–Mid Levels mozgólépcső, egy mozgójárda és mozgólépcső rendszer, mely a város központi részét köti össze egy jóval magasabban elhelyezkedő negyeddel. 800 méter hosszú és 135 méter szintkülönbséget hidal át. A leghosszabb kültéri fedett mozgólépcsőrendszer a világon. Reggel hattól tízig lefelé megy, hogy a negyed lakóit levigye a bálvárosi munkahelyekre, 10:15-től irányt vált és egészen éjfélig szállítja felfelé a hazafelé igyekvőket meg a turistákat.

Mert bár eredetileg csak a helyiek közlekedésének egyszerűsítését szolgálta volna, de idővel népszerű látnivaló lett belőle, és fellendítette a környék turizmusát is. 

Azt reméltem, hogy a tetejéről talán tudok néhány szép fényképet készíteni a városról, de ez még mindig maga a város – szűk utcák, toronyházak, a járdáról lenézve maximum az alattunk  lévő utcára, vagy egy-egy sikátorba lehet belátni egy keskeny résen át.

Ennyi látszik a lábunk alatt elterülő városból