Eltűnő világ

A YuYuanhoz igyekeztünk, ami ismét egy klasszikus kert, körülötte régi bazársorokkal. Igazi turisztikai látványosság. Csak előtte még meg akartam mutatni Gyurinak a helyi bolhapiacot is.  A Dongtai Rd az itteni Ecseri piac. Az utca két oldalán 2-3 négyzetméteres bódékban, asztalokon, vagy egyszerűen csak a földre kirakva zsibvásár: antik (kinézetű) szobrok, érmék, ajtókopogtatók, használati eszközök, meg a közelmúlt relikviái – a bádog mosdótáltól, a kis piros könyvön át, a Kalasnyikovig. Legalábbis erre számítottam. Aztán kiderült, hogy ezt a helyet is elérte a modernizálás szele. Az egész utcasor bontás alatt áll, vagy már le is bontották, és már itt lihegnek a markolók és daruk, hogy új felhőkarcolókat húzzanak a felszabadult telkekre. Csak az utca két végén árválkodott még egy-egy utolsó mohikán, akiket eddig még nem sikerült elzavarni. A bontási területeket takaró kerítéseken pedig hivatalos hirdetményeken közlik, hogy a bolhapiac átköltözött a közeli Tea Plazaba. 

Dongtai Road, eltűnt bolhapiac

Mi pont onnan érkeztünk, illetve az előtt forgattuk irányt keresve a kinyomtatott házitérképünket, amikor kiszálltunk a metróból, és olyasmi történt, ami eddig itt Kínában, még sosem – leszólított két középiskolás gyerek, és megkérdezték, hogy mit segíthetnek. Amikor mondtuk, hogy a Dongtai Rd-ot keressük, a fiú tett is egy tétova mozdulatot a Tea Plaza felé, de a lány, aki a tolmács volt, nem bírt akkora nyelvtudással, hogy ennek tartalmát lefordítsa, úgyhogy csak szépen elvezettek az utcánkhoz bennünket, aztán elbúcsúztak.

Segítőkész kínai diákok

Most visszaügettünk a Tea Plazaba, ami pontosan az, aminek a neve mondja. 4 emeletes, nagy épületben csupa-csupa teát és teás kellékeket árusító boltocska. Elszórva egy-egy antikossal, de ezek egészen biztosan nem az utcáról jöttek ide. Végül a legfelső, frissen ráhúzott emeleten bukkantunk rá egy csomó kis bolthelyre, amelyből egy-kettő ha ki volt már adva. Az ezekben kínált áru egy icipicit már hasonlított az általam vártra, de se a kínálat, se a hangulat meg sem közelítette az utcai árusokét. Így múlik el a világ dicsősége…

Érdekes volt bekukkantani a teaboltokba. Látszott, hogy a legtöbb családi vállalkozás. Ott él egész nap papa, mama, kisgyerek – játékok a bolt előtt, meg bent a boltban is, járóka helyett egy nagy kartondobozban, a pult mögött ott a teakonyha, ülnek, ölükben a kisgyerek, és várják, hogy betévedjen valaki, aki vásárol. Minden ilyen üzletházban azon gondolkoztam, hogy miből is élnek ők valójában. Ott egy hatalmas árukészlet, a bérleti díjat is fizetni kell, vevők meg éppen csak hogy lézengenek, és azok is inkább csak nézelődnek, mint vásárolnak.

A YuYuan környéke igazi bazár. Még tán döglött elefántot is lehet kapni – persze turistákhoz mért áron. Viszont lazán lealkudható minden. Még nekem is sikerült olcsóbban hozzájutni a sárkányszobromhoz, pedig nem vagyok egy profi ezen a téren. Olyan könnyen beleegyeznek egy jóval alacsonyabb árba, hogy az emberben egyből felmerül a gyanú, hogy még mindig jól megsápolták. De valójában nevetséges árakról beszélünk (legalábbis azoknál a dolgoknál, amit mi vásároltunk), tehát valójában csak játék az alkudozás mindkét részről. És persze az embernek jól esik, hogy sikerült valamihez egy kicsit olcsóbban hozzájutnia.

Magát a kertet, amiről az egész környéket elnevezték, végül nem néztük meg. Gyurit jobban érdekelték az emberek, a nyüzsgés. Aztán leragadt egy fémművesnél, aki ott kalapált szorgalmasan egy fémdarabot a bolt előterében. Annyi ideig nézte, hogy közben én már két kört is tettem, aztán a végén mégsem látott „semmit”. Hosszas kalapálás után, amikor a fém még mindig ugyanolyan tömbösített formában volt, a lány összekapta a holmiját, és elsétált. Úgy tűnik, csak turistacsalogató volt a fém karkötőket árusító boltocska számára.

Sikeresen bekeveredtünk egy élő régi utcasorra is. Micsoda kontraszt a hatalmas felhőkarcolók és széles sugárutak árnyékában az ilyen szűk utcácska, ahol egy autó el sem férne, de a motorosok, biciklisek folyamatosan cikáznak a rengeteg gyalogos között. Bolt bolt hátán – de ezek már a hétköznapi élet kiszolgálói, olcsó ruhák, műanyag és bádog háztartási cikkek, élelmiszerboltok, rengeteg kifőzde – szinten minden lakóház aljában valamilyen vállalkozás volt. Ha nem bolt, akkor kiszolgáló egység, kerékpárszerviz, ruhajavító, fodrász, lábmasszázs. Az utcai falakon, kívül vízcsap, fali mosogató. Lehet, hogy ezekbe a házakba egyáltalán nincs bevezetve a víz és a csatornázás?

Vügül egy Fabric Markethez jutottunk ki. Jó néhány hasonló van a városban. Ez is a teaáruházhoz hasonló több emeletes, nagy alapterületű épület, amelyben egymás mellett, számtalan boltocska kínálja szabó szolgáltatásait, vagy egyszerűen csak anyagait. Hatalmas választék anyagokból, fazonokból – mintadarabok és fényképek alapján kínálják a portékájukat, de hozott fénykép alapján is bármit megvarrnak, hihetetlenül rövid idő alatt.