Reggel érzékeny búcsút vettünk a remek
szállodánktól, és a csomagjainkat a portán hátrahagyva nekiindultunk, hogy
rohamléptekben teljesítsük a napi programot, amivel máris késésben voltunk.
A reggelizéssel kezdtük. Egy utcai árustól
vásároltunk dumplingot, azaz gőzölt gombócot, aminek csak jobb híján gombóc a
neve, mivel a legkülönbözőbb alakúra hajtogatják a különféle sós vagy édes
töltelékkel megrakott tésztaköröket. Félholdak, batyuk, olykor pedig valóban
gombócok is. A húsok és zöldségek különböző kombinációja mindig új, váratlan és
általában finom ízeket nyújt.
 |
| Dobtorony Xi'anban |
A dobtoronyba menet Gyurit leszólította egy
kínai leányzó, egy rövid Hello, how are you erejéig. Ilyesmi már többször is
megesett velünk. Önmagában az európai mivoltunk is elég ahhoz, hogy időnként
megkérjenek, hadd fényképezkedjenek velünk (az én vörös hajam különösen
vonzerővel bír), vagy egyszerűen csak boldogok a gyerekek, hogy egy hello vagy
good by erejéig fitogtathatják angol nyelvtudásukat. A kicsit (vagy sokkal)
idősebbek meg egy mosollyal, vagy karsimítással építik a kínai-magyar baráti
kapcsolatokat, ha nem tudnak angolul, de mégis szeretnének valahogy
kapcsolódni.
A meglepetés az volt, amikor kiderült, hogy a
lány a dobelőadás egyik művésze. Kisebb-nagyobb dobokon verték a ritmust, amihez
cintányér szolgáltatta a kiegészítést. Érdekes, hogy még ezekkel az egyszerű
hangszerekkel is milyen sokféle hangot, hangszínt és hangerőt lehet
előállítani.
 |
| A harangtorony ékessége (Xi'an) |
Az előadást követően nem sok időnk maradt
körülnézni, mert rohantunk át a tér másik oldalára, a harangtoronyba, ahol
szintén előadást ígértek. Az aluljáróban, ami kevés híján kör alakú, rossz
irányba indultunk el, így szinte a teljes kört meg kellett tennünk. Mire a
megfelelő kijárathoz értünk, éppen belebotlottunk az ismerősünkbe, aki szintén
ugyanoda igyekezett, mivel – mint kiderült - ebben az előadásban is részt vett.
Futtában megdicsértük, aztán már szaladt is felvenni a megfelelő kosztümöt.
Ebben az előadásban többféle hangszer volt, a
harangok mellett xilofonszerű hangszer, kínai citera és két vonós hangszer adta
a teljes zenekart. Érdekes volt figyelni a kínai közönséget, amely látszólag
sokkal inkább a videózással és fényképezéssel, sőt fényképezkedéssel volt
elfoglalva, mint a műélvezettel. Persze lehet, hogy közben a fülük itta be a
muzsikát.
A torony felső emeletéről remek kilátás nyílt
körbe a városra. Érdekes volt összehasonlítani a látottakat a két nappal
ezelőtti fényképekkel.
Utána visszatértünk a muszlim utcába, amely
még mindig kínált új látnivalókat. Észrevettük például, hogy a dió héját (de
micsoda nagy diók voltak azok!) forgó dobban, homokkal fényesítik, mielőtt
kiraknák a standra. És kiderült, hogy amit én cérnametélt gyártásnak véltem, az
valójában a cukorkészítés egyik művelete volt.
 |
| Cukormassza nyújtása, levegőztetése |
Az egyik régi házat megnyitották múzeumnak.
Tulajdonképpen ház helyett inkább portát kéne mondani, mert rengetek
kisebb-nagyobb épület alkotta a lakóegységet. A központi rész egy átriumos
épület volt, az emeleten körbe rácsozott ablakú folyosóról lehetett lenézni a
középső udvarra, ahol egy házi színpad áll. Körös-körül pedig egy-két szobás
építmények, és a köztük lévő szűk átjárók alkottak zegzugos egyveleget. Még az
is lehet, hogy nem is volt annyira labirintusszerű, amennyire első pillanatra
látszott, de sajnos semmilyen információs anyaggal nem segítették a
tájékozódásunkat.
 |
| Házi színpad egy régi kínai házban (Xi'an) |
Viszont részesei lehettünk egy hagyományos
árnybábjáték előadásnak. A kikiáltó röviden elmondta a történetet, ami arról
szólt, hogy a majomkirály legyőzi a gonosz fehér pókot. Innentől már minden a
fantáziánkra volt bízva, mert nekünk kínai volt minden, amit mondtak, és a
figurák karaktereit is csak részben sikerült európai szemmel és gondolkodással
felismerni. Amikor aztán vége lett az előadásnak, akkor Sophie még egyszer
elmesélte, hogy mit is láttunk valójában, és megnyugodhattam, hogy a pókot
azért nem sikerült beazonosítanom, mert nem is szerepelt az előadásban, az csak
egy téves információ volt az elején. Valójában egy gonosz szellem akarta
különböző alakokban megkörnyékezni és megölni a legfőbb szerzetest, de a
majomkirály mindig leleplezte, és végül teljesen legyőzte.
A változatosság kedvéért tésztaétteremben
rendeltünk egy szerény menüt. Első körben kaptunk két fajta levest, ecetes
retket, olajos zöldsalátát, rántott húsfalatokat és dumplingot. Ezt követően
még vagy 5 különböző fajta tésztabatyut hoztak, ízre, színre, alakra eltérőt –
és mindnek megvolt a saját története, amit a pincér csekély lelkesedéssel
elhadart, aztán Sophie továbbfordította nekünk. A kedvencem a négy színnel díszített
gőzbatyu, amelyben a színek a négy fő boldogságot szimbolizálják. Ezek pedig a
következők (fontossági sorrendben): 1. Első helyezés az országos felvételi
vizsgán. 2. Nászéjszaka 3. Eső a szárazság után 4. Régi baráttal találkozni egy
idegen helyen.
 |
| Szerény ebédünk egy része |
 |
| Négy fő boldogság tészta, lótuszvirág batyuval körítve |
Nem tudom, a kínaiak milyen sebességgel
esznek, de a miénkkel nem voltak elégedettek a pincérek. Folyton siettettek
bennünket, hogy ne hagyjuk kihűlni, meg nyerjünk helyet a következő fogásnak.
Az a javaslat, hogy igazodjanak hozzánk, és hozzák egy kicsit lassabban,
lepergett róluk.
Amikor már egy falat sem ment le a torkunkon,
viszont még ott volt egy nagy tál dumpling az asztalon, még kaptunk dió alakú
diós süteményt és görögdinnyét is, hogy valamivel lenyomassuk a lakomát. Igazán
már csak a pávatoll hiányzott a végéről J
Még szerencse, hogy a délutáni program
biciklizés volt. Kerékpárt béreltünk, és körbekarikáztunk a 11 km-es városfalon.
Először minden lőrésnél megálltunk fényképezni, de kb. a felénél rájöttünk,
hogy ideje lesz belehúzni, ha időben vissza akarunk érni a szállodába. Úgyhogy
a továbbiakban tényleg csak akkor álltunk meg, amikor valami nagyon érdekeset
láttunk az ó- vagy az újvárosban. Sőt, olykor még akkor sem. Így azt a
jelenetet sem örökítettem meg, amikor két fickó tetőt javított. Az egyik a tető
szélén ülve valamit ügyködött, a derekán kötél, amit a barátja fogott, aki a
tetőgerincen ült hanyagul, oldalvást, kezében mobiltelefonnal, amin nagy
odaadással nyomkodta a gombokat.
 |
| Felirat a városfalon: Kerékpározz óvatosan és figyelj a sárkányok madzagjára! |
Az érkezéskor tapasztalt dugót figyelembe
véve, jó korán elindultunk a reptérre, amit jól is tettünk. Igaz, dugónk nem
volt – úgy látszik, ez a taxis ismert egy egérutat -, viszont az autópályán
sikeresen elkeveredett. Mi csak annyit láttunk, hogy a fizetőkapun kilépve azon
nyomban U-kanyart vesz, és már áll is be az autópályára tartó sorba. Csak
amikor már megint a pályán robogtunk, árulta el, hogy mi a baj. Legalább
negyedórával, húsz perccel hosszabb lett így az út, de a végén semmit sem
engedett az összegből, amit a taxióra mutatott, mondván, hogy így is gyorsabban
ideért (mihez képest?!?)
Hazafelé derült volt az ég, így Gyuri végig
élvezhette a kivilágított városok feletti repülést. Mi meg, jó repülős szokás
szerint, aludtunk, mint a bunda.
Új volt viszont, hogy a reptérről kifelé menet
az ajtóban mindenkinél ellenőrizték, hogy a csomagcédulájának megfelelő bőröndöt
(táskát, dobozt, döglött elefántot) viszi-e magával. Ilyennel eddig még nem
találkoztam.
Miután a taxi hazarepített bennünket, még
megálltunk a sarkon beszerezni a kései vacsoránkat (a gépen megint nem volt
semmi kiszolgálás, de még csak torna sem!) Van itt egy utcai árus, aki kis
kocsiról nyárson sült falatkákat árul. Este 10 körül áll ki a sarokra, és
hajnali 2-3 óráig marad. Mindenféle húsokat és zöldségeket árul, amelyek vékony
nyársra húzva már elő vannak készítve, és ott helyben sütögeti őket, közben
olajjal, fűszerekkel, szósszal ízesítgeti. Érdekes, hogy Dani többször is
megjegyezte már, hogy a kínaiak nem élnek éjszakai életet, a házibulik pl.
legkésőbb este 10-kor véget érnek, ha elindulnak kicsapongani, annak is korán
véget vetnek. Az ilyen árusok mégis megélnek az éjszakai kuncsaftokból. Úgy
tűnik, van egy másik népréteg is, feltehetőleg bizonyos munkakörökkel
összefüggésben, akik viszont inkább éjjel mozognak.
 |
| Utcai árus választéka |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése