A technika előnye, hogy az ember előre
láthatja az időjárást. Így aztán, mivel mára esőt ígértek, már napokkal előbb
erre a napra terveztem a Shanghai múzeum meglátogatását.
Reggel tényleg esett, de szerencsénk volt,
mert amikor a metróhoz gyalogoltunk, már elállt, csak a nedves járdák mutatták
a nyomait.
Daniék lakása közelében van a helyi véradó
állomás. Jövet-menet már sokszor elolvastam az épület feliratát, de soha semmi
mozgást nem láttam arrafelé. Ma viszont egy egész busznyi véradó sorjázott be a
kapun, vidáman, lelkesen, mintha egy céges buli résztvevői lennének. Alighanem
azok is voltak – fiatolok, akik még a véradást is bulinak fogják fel.
A metróban a csúcsforgalom ellentétjét volt
alkalmunk megtapasztalni. A 7 kocsiból álló, egymásba összenyitott
szerelvényben alig volt ember. Azok is mind ültek, így aztán sikerült
elkészíteni a teljes metrót átfogó fényképet. Utána meg azzal szórakoztattuk
magunkat, hogy a vagonok közepén sorakozó kapaszkodóoszlopok mozgását figyelve
követtük, hogy mikor kanyarodik, esetleg emelkedik vagy ereszkedik a pálya.
A People’s Square-en szálltunk ki, amelyik
egyike a legnagyobb állomásoknak, 18 kijárata van, ha jól emlékszem. Persze
igazából nem maga az állomás, illetve egy-egy állomás (mert több vonal is
találkozik itt) a nagy, hanem az egész föld alatti rendszer. A fizetős
területen belül is kb. 10 perc, amíg az ember eljut a 2-es vonaltól a 7-es
vonalig például, de mindkettőnek ugyanaz az állomásneve. Aztán a sok-sok kijárat
is elég nagy területen helyezkedik el. Itt aztán tényleg meg kell gondolnia az
embernek, hogy melyik kijáraton akar felszínre bukkanni.
A 2-es kijárat a Várostervezési Múzeumnál jön
fel, és ez az a része az aluljárónak, ahol berendeztek egy kis 30-as évek beli Shanghait. Régi fényképek, a kedvenc shanghai illusztrátoromtól származó,
történetekkel tűzdelt képek, egy európai stílusú ház előtt álldogáló oldsmobil,
gőzgombóc árus és cipőtisztító fiú szobra, postahivatal, ahol bélyeg mellett
dohányárut, tűt, cérnát, édességet is lehetett kapni – és egy régi utcasor
boltokkal (amelyekben persze mai nassolni valókat és szuveníreket árusítanak).
Hangulatos az egész.
Innen visszatérni a XXI. századi aluljárók
világába, ponyváról harisnyát kínáló árusok közé – kész utazás térben és időben
egyaránt, mert nem csak a 30-as évekből ugrunk át a 2010-esbe, de Shanghaiból
is az Őrs vezér tere aluljárójába.
A Shanghai múzemba ingyenes a belépés, viszont
szigorú biztonsági ellenőrzés van. Itt is kiszúrták a hátizsákban lévő vizet,
de már rutinos voltam, és elsőre megértettem, hogy azt kérik, igyak belőle.
Rájuk viszont nem lehet azt mondani, hogy nagyon gondosak lennének. Mutatta az
ellenőr a képernyőn, hogy van KÉT palack víz a hátizsákban, aztán tökéletesen
megelégedett azzal, hogy az egyiket megmutattam és megkóstoltam.
 |
| Shanghai múzeum |
A múzeum nagyon gazdag anyaggal rendelkezik. A
kisebbségek viseleteiből kiállított anyaggal kezdtük. Érdekes módon az egész
gyűjtemény a XX. század első vagy második feléből származott. A szabásuk még jól
tükrözte a hagyományos stílusokat, az anyagok, díszítőelemek viszont már
egyértelműen modern forrásokból származtak.
 |
| Szecsuáni népviselet |
 |
| Kékfestő, kínai módra |
Négy emeleten összesen tízféle kiállítás van a kínai érméktől kezdve a kaligráfiai műveken és kínai festészet alkotásain át
a pecsétnyomókig. Fantasztikus micsoda részletgazdag, míves darabok voltak
ezek, nem csak hitelesítésre szolgáltak, de legalább annyira az esztétikumra is törekedtek. Nem tudtam megállni, és időről időre előkaptam a gépemet (itt
Kínában, vaku nélkül, szinte minden múzeumban szabad fényképezni), és
meglepetéssel és örömmel tapasztaltam, hogy az új gépem (ami nem új, csak
legutóbb még az előző volt velem) milyen remek képeket készít még félhomályban
is.
 |
| Pecsétnyomó, és oldalsó díszítés lenyomata |
Kb. öt órán át bírtuk a kultúrát, igaz az
utolsó, bronzkori tárgyakról szóló kiállításon már elég nagyvonalúan futottunk
végig. Aztán a következő programpontként a bevásárlást tűztük ki célul. A
Carrefourba igyekeztünk, olyan fontos dolgokért, mint késélező, pendrive,
szendvicsvillák.
Az egyik polcsoron, kb. 2 négyzetméternyi
területen csak evőpálcikák voltak. Egy lány hosszan és gondosan válogatott
közöttük, többször is meggondolta magát, és visszatette a már kiválasztottat,
hogy másik mellett döntsön. Nekem könnyebb volt a helyzetem, mert én fém
evőpálcikát kerestem, és elég hamar átláttam a helyzetet, hogy az egyáltalán
nincs. A többi felkínált áru között, a színén kívül – világosabb vagy sötétebb
nyersbambusz szín - semmi eltérést nem láttam.
Az esőt azért nem úsztuk meg. Amikor
feljöttünk a metróból, már láttuk, hogy minden belépő az esernyőjét rázogatta.
Szerencsére most a közelebbi metróval érkeztünk, így csak mintegy 20 percig
áztattuk magunkat. Arra mindenesetre elég volt, hogy eláztassa a nadrágunkat és
a hátizsákot is.
Most minden ott szárad a légkondicionáló
előtt, ami a hűtésen kívül itt a fűtésre is szolgál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése