Útrakeltünk – és megérkeztünk

Irány az M0-áson Ferihegyre. A becsekkolásnál gyönyörű repülőjegyeket kaptunk! Most először találkoztam olyannal, hogy a nyomtatott jegyeken a légitársaság országára jellemző ábrázolások jelennek meg.

Dizájnos beszállókártyák a Finnair-nél

És milyen finom áfonyalevet osztogatnak a repülőgépen! A Budapest - Helsinki járaton mást nem is kaptunk, a Helsinki – Shanghai vonalon viszont annál inkább kitettek magukért. Főleg, ami az alkoholt illeti. Nem csak a normál italosztásnál kínálták a bort (és adták számolatlanul a fél decis konyakot annak, aki kérte), de menet közben is még többször körbejártak, borosüveggel a kezükben, hogy újratöltsenek azoknak, akik nagyon szomjaznak. Finn útitársunk egy óra alatt három konyakot és négy pohár bort ivott, aztán – mivel szűken voltunk – elvonult a gép végébe aludni. Sógorom is talált három üres széket egymás mellett, úgyhogy ő is áttelepedett, így én is kényelembe tudtam helyezkedni a felszabadult üléseken.

Az interkontinentális repülés olyan, mint az éjszakai állatok háza az állatkertben; mesterségesen alakítják a napszakokat és a fényviszonyokat. Miután az etetésnek vége, lekapcsolják a lámpákat az utastérben, hogy mindenki nyugovóra térjen, érkezés előtt másfél órával pedig derengő, majd erősebb fényt teremtenek, hogy szépen magunkhoz térjünk, és úgy érezzük, reggel van, kialudtuk magunkat. Ha a sivatagi rókáknál bevált, miért ne válna be az embereknél is?

Reggel megérkezni Shanghaiba újdonság volt számomra. Az orosz légitársaság gépe éjfél körül érkezik. A beléptetési pontnál hosszan kígyózik a bevándorlók sora. Metró sem jár már olyankor, a taxiállomáson 1-1,5 óra, mire sorra kerül az ember, pedig egymást érik a taxik, és szépen halad a sor. Az éjszakai városban autózunk hazafelé – viszont megérkezve egyből lehet menni aludni.

Most reggel 7-kor érkeztünk, az első gépek egyikével. Sorban állás alig, a bőröndök már így is ott keringtek a futószalagon, mire odaértünk. Taxi helyett a Maglev-vel utaztunk. Ez a helyi gyorsvasút, a reptérről a városba. Reggelente „csak” 300 km/óra sebességgel halad, napközben 400 fölé is felgyorsítják. Kb. 8 perc alatt teszi meg az utat, ami a normál metróval úgy egy óra. És persze az az élvezet is megvan benne, hogy utána elmondhatja az ember, hogy már ilyennel is utazott. A végállomáson aztán taxira váltottunk, és abból csodáltuk a reggeli zsúfolt forgalmat. Kilenc előtt csak az keljen útra, akinek muszáj. A turista inkább igyekezzen elkerülni ezt az időszakot.

301 km/óra - ezt már muszáj dokumentálni!

Meglepően tömöttek voltak a kerékpár utak is. Kiderült, hogy nem csak a reggeli csúcsforgalom miatt. Pár hete a városvezetés komoly erőfeszítéseket tesz a kerékpárosok és mopedesed megnevelésére, és a lámpás kereszteződésekben egyenruhás emberek igyekeznek betartatni a piros lámpa tiltó hatályát – több-kevesebb sikerrel. Szinte minden lámpánál láttunk vitatkozó, vagy az utasításoknak fittyet hányó biciklistákat. Hát igen, Róma sem egy nap alatt épült fel!