Viharos
napunk volt, ilyenkor a kutyás sem zavarják ki az utcára.
Én
persze kimentem. Először Danival a közeli pékségbe, fokhagymás kenyérért venni
a reggelihez, aztán délután a sarki kisboltba Sophie-val ezt-azt vásárolni (pl. krumplit két darabos, tálcás kiszerelésben!), mert vacsorát
ígértem a társaságnak. Csirketorta volt krumplipürével, és persze
hagymalevessel. Az itteni hagymának egész más az íze. Sokkal édesebb. Úgyhogy a
leves is teljesen más ízű lett, de azért remek kritikát kapott. Sophie különösen
leveses, ő értékelte a legjobban.
A desszert meg vörösbabos rizspuding volt. A vörösbab
édes ízű, és mindenféle desszertekhez használják, a rizs pedig a tejberizshez
volt hasonló, csak éppen simán cukros vízben főzték (mert ezt már nem én
készítettem persze.) Ugyan ezt már nem én főztem, a boltból hoztuk, itthon csak megmelegítettük egy kicsit a mikróban. De így is növelte a fogások számát. A kínaiaknak nem is igazi egy étkezés, ha nincs legalább 7-8 fogás az asztalon. De hát ez a vacsora úgyis inkább magyar volt.
Amikor éppen nem főzőcskéztem, akkor a fényképeket
válogattam és rendeztem, hogy végre napra kész legyek a bloggal. Estére már
egész jól is álltam, úgyhogy én is átpártoltam a Dani-képeket nézegető csoportba.
A régi fényképeit válogatja, és persze haladt is, amíg el nem kezdtünk
csoportosulni körülötte. Viszont így meg azzal szórakozott, hogy újra végigélte
velünk néhány remek utazását :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése