A Jing’an templommal kezdtük a napot. (Korábbi élményeim itt olvashatók.) Illetve
előtte egy fagylalttal, mert hiába néztem ki gondosan a metró aluljáróban, hogy
melyik kijáraton kell felmenni, a végén mégis egy áruházban találtuk magunkat,
ahonnan aztán csak hosszabb bolyongás után sikerült kikeveredni – viszont
közben rátaláltunk a fagyira.
 |
| Jing'an temlom belső udvar, Shanghai |
A társas utazásnak (nem keverendő össze a társasutazással) az a varázsa, hogy az ember
nem csak a saját szemével látja a világot, hanem a másik emberével is. Gyuri
egészen más dolgokra csodálkozik rá, és más részleteket vesz észre, mint én. Én
a régi pagodákban az összképet csodálom, ő viszont viszonylag hamar rájött,
hogy bizony itt szinte minden „hamisítvány”, utánzat. A kőkerítések
kőburkolattal fedett vasbeton elemek, a fafaragások valójában festett
öntvények… Az összkép továbbra is szép, de az eredetiség már erősen kérdéses. A
renoválásra, restaurálásra vonatkozó információt nem igen közölnek, így
mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mibe látja bele a valódit.
 |
| A kolostor hátsó fala, felújítás alatt |
Harangtorony és dobtorony ebben a kolostorban
is van, de sajnos mindkettő szigorúan elzárva a nagyközönség elől. Csak a
rácsos ajtón keresztül kukucskálhattunk be, pedig a dob igazán büszke méretű
példány volt!
Gyalog sétáltunk végig a Nanjing Road-on a
Bund felé. Útközben megebédeltünk a People’s Parkban. Finom zöldséges, tésztás
egytál ételt vettünk egy utcai árustól. A szükség nagy úr, Gyuri ugyan
asztalnál ülve nem tud pálcikával enni, de itt a parkban, egy kőre telepedve,
éhesen, pillanatok alatt bepálcikázta ő is a saját adagját!
Az East Nanjing Road az itteni Váci utca. Tele
van drága boltokkal, turistákkal és hamisítványokat kínálgató árusokkal. Mi
viszont a párhuzamos Fuzhou Rd-ot választottuk, amelyiken a könyvesboltok és
művészkellék boltok kínálják a portékájukat. Érdekes módon jellemző, hogy egy-egy utca
teljes hosszában azonos témájú boltok sorakoznak, mind nagyjából ugyanazt
árulva, azonos árszinten. Biztosan van ennek az üzletpolitikának is alapja, de
még nem tudtam rájönni, mi is lehet az. Mindenesetre gyönyörködtünk a
kaligráfiai ecsetekben, festőkészletekben, rizspapír halmokban – és persze
közben az utcai életben is.
A ködös, szürke idő továbbra is kitart. A
Bund, ami a folyópart sétáló része, tele volt ugyan fényképezkedő turistákkal,
akik mind a túlpart jellegzetes felhőkarcolóival a háttérben akarták
lekapni magukat, de magukból a felhőkarcolókból nem sok látszott. Úgy hogy mi
megelégedtünk az uszályforgalom megcsodálásával, aztán gyorsan vissza is
vonultunk, mert ugyancsak fújt a szél!
 |
| Látkép a Bundról - ködben és szmogban |
Hazafelé még beugrottunk a sarki kisboltba
valami kaját venni, és megállapítottuk, hogy a tejtermékek áránál ugyancsak
vastagon fog a ceruzájuk. A közönséges lapkasajt átszámítva 5000 forint körüli
kilós árban van. Látszik, hogy nem igazán helyieknek szánt termék. A kínai
étrendnek nem tartozékai a tejtermékek, ezt már csak a modernizálódás hozta magával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése