Hogy kezdődik egy utazás?

Egy utazás nem ott kezdődik, amikor az ember beszáll a repülőgépbe.

Sokkal korábban, talán amikor először merül fel az ötlet. Nálunk ez most decemberben történt, karácsony és újév között egy családi találkozó végén, az ajtóban búcsúzkodva. Akkor hívta meg ugyanis a fiam a sógoromat, hogy ha kedve van, látogassa meg őket egyszer Shanghaiban. Lehet, hogy én csak a „díszkíséret” vagyok ezen a z úton? J

És az információk tárháza. Így aztán elnyertem a jogot, hogy az összes szükséges előkészületet én végezzem el. Február elején lefoglaltam a repülőjegyeket – több év után idén a Finnair fejhosszal nyert az eddig mindig legolcsóbb Aeroflottal szemben -, márciusban elintéztem a vízumokat. Valahogy az az érzésem, hogy nem egyértelmű a kínai követség ide vonatkozó weboldal. Idén ismét kétszer kellett sorba állnom, mire sikerült minden mellékletet benyújtani. A repülőjegy foglalásokat már elsőre is vittem, de hiába írtam be az utazás céljának a turizmust, mégis kértek meghívó levelet. Úgyhogy gyors e-mail váltás után másodszor is visszatértem a követségre immár egy magyar és angol nyelvű meghívólevéllel is növelve a beadandó papírok számát. Az ügyintézés viszont példásan gyors. A március 15-i szabadnap ellenére is négy naptári napon belül elkészültek a vízumok.

A következő pont a valutaváltás, ami ilyen egzotikus pénznem esetében szintén nem túl egyszerű. A nagyját beszereztük a Kínából éppen visszatért unokaöcsémtől, viszont a maradék előteremtésére egy egész hetet kellett várnom, miután megrendeltem egy pénzváltó irodában. Éppen indulás előtt egy nappal telefonáltak, hogy megvan, mehetek érte.

Mivel Magyarországon is pénzből él az ember, és a szabadúszó fordító akkor dolgozik, amikor munkája van, az utolsó napjaimat gyakorlatilag csak fordítással töltöttem. Ugyanis az utolsó pillanatban esett be egy nagyobb munka, amit nem szerettem volna elpasszolni, viszont magammal vinni se akartam Kínába. Így aztán a csomagolásra nem sok időt fordítottam. Igaz, az utóbbi utazásaimnál egyébként sem. Ez is mennyit változott az idők folyamán! Régen, amikor még ritkább élvezet volt egy-egy hosszabb út, már hetekkel előtte tételesen listába szedtem, mit akarok majd elvinni, összekészítettem mindent, legalább két nappal korábban megkezdtem a csomagolást, nehogy az utolsó pillanatra maradjon.

Mostanában, ha eszembe jut valami jártamban-keltemben, azt csak összehajigálom egy kupacba, aztán indulás előtt pár órával még hozzácsapok egy alap ruhatárat, és már mehet is a bőröndbe.

Mióta egy alkalommal eltűnt a bőröndömből az ajándéknak szánt kolbász és Toffifee (két igen fontos „hazai”), azóta fóliázva adom fel a bőröndömet. Idén ebben is újítottam. Fogtam egy tekercs folpackot, és magam tekertem be vele a bőröndöt. Nem is kellett egy egész tekercs hozzá, megúsztam 150 Ft-ból (3000 helyett), és még a környezetet is kevésbé károsítom. Sajnos teljesen lemondani a fóliáról nem mertem, mert ismét „kincsekkel” volt tele a koffer.

A háziorvosom, akihez beugrottam, aggódva kérdezte: „Tényleg nem tudom lebeszélni arról, hogy Kínába utazzon?” Amikor megnyugtattam, hogy nem, a lelkemre kötötte, hogy akkor legalább igyak meg minden nap egy pohár pálinkát. Nagyon csodálkozott, amikor elmondtam, hogy már négyszer jártam kint, és még egyszer sem lett semmi bajom. Bár lehet, hogy ha minden nap innék pálinkát, akkor lenne :-D