2016. április 20., szerda

Jó ebéd, jó testmozgás

Reggel érzékeny búcsút vettünk a remek szállodánktól, és a csomagjainkat a portán hátrahagyva nekiindultunk, hogy rohamléptekben teljesítsük a napi programot, amivel máris késésben voltunk.

A reggelizéssel kezdtük. Egy utcai árustól vásároltunk dumplingot, azaz gőzölt gombócot, aminek csak jobb híján gombóc a neve, mivel a legkülönbözőbb alakúra hajtogatják a különféle sós vagy édes töltelékkel megrakott tésztaköröket. Félholdak, batyuk, olykor pedig valóban gombócok is. A húsok és zöldségek különböző kombinációja mindig új, váratlan és általában finom ízeket nyújt.

Dobtorony Xi'anban
A dobtoronyba menet Gyurit leszólította egy kínai leányzó, egy rövid Hello, how are you erejéig. Ilyesmi már többször is megesett velünk. Önmagában az európai mivoltunk is elég ahhoz, hogy időnként megkérjenek, hadd fényképezkedjenek velünk (az én vörös hajam különösen vonzerővel bír), vagy egyszerűen csak boldogok a gyerekek, hogy egy hello vagy good by erejéig fitogtathatják angol nyelvtudásukat. A kicsit (vagy sokkal) idősebbek meg egy mosollyal, vagy karsimítással építik a kínai-magyar baráti kapcsolatokat, ha nem tudnak angolul, de mégis szeretnének valahogy kapcsolódni.

A meglepetés az volt, amikor kiderült, hogy a lány a dobelőadás egyik művésze. Kisebb-nagyobb dobokon verték a ritmust, amihez cintányér szolgáltatta a kiegészítést. Érdekes, hogy még ezekkel az egyszerű hangszerekkel is milyen sokféle hangot, hangszínt és hangerőt lehet előállítani.

A harangtorony ékessége (Xi'an)
Az előadást követően nem sok időnk maradt körülnézni, mert rohantunk át a tér másik oldalára, a harangtoronyba, ahol szintén előadást ígértek. Az aluljáróban, ami kevés híján kör alakú, rossz irányba indultunk el, így szinte a teljes kört meg kellett tennünk. Mire a megfelelő kijárathoz értünk, éppen belebotlottunk az ismerősünkbe, aki szintén ugyanoda igyekezett, mivel – mint kiderült - ebben az előadásban is részt vett. Futtában megdicsértük, aztán már szaladt is felvenni a megfelelő kosztümöt.

Ebben az előadásban többféle hangszer volt, a harangok mellett xilofonszerű hangszer, kínai citera és két vonós hangszer adta a teljes zenekart. Érdekes volt figyelni a kínai közönséget, amely látszólag sokkal inkább a videózással és fényképezéssel, sőt fényképezkedéssel volt elfoglalva, mint a műélvezettel. Persze lehet, hogy közben a fülük itta be a muzsikát.

A torony felső emeletéről remek kilátás nyílt körbe a városra. Érdekes volt összehasonlítani a látottakat a két nappal ezelőtti fényképekkel.

Utána visszatértünk a muszlim utcába, amely még mindig kínált új látnivalókat. Észrevettük például, hogy a dió héját (de micsoda nagy diók voltak azok!) forgó dobban, homokkal fényesítik, mielőtt kiraknák a standra. És kiderült, hogy amit én cérnametélt gyártásnak véltem, az valójában a cukorkészítés egyik művelete volt.

Cukormassza nyújtása, levegőztetése
Az egyik régi házat megnyitották múzeumnak. Tulajdonképpen ház helyett inkább portát kéne mondani, mert rengetek kisebb-nagyobb épület alkotta a lakóegységet. A központi rész egy átriumos épület volt, az emeleten körbe rácsozott ablakú folyosóról lehetett lenézni a középső udvarra, ahol egy házi színpad áll. Körös-körül pedig egy-két szobás építmények, és a köztük lévő szűk átjárók alkottak zegzugos egyveleget. Még az is lehet, hogy nem is volt annyira labirintusszerű, amennyire első pillanatra látszott, de sajnos semmilyen információs anyaggal nem segítették a tájékozódásunkat. 

Házi színpad egy régi kínai házban (Xi'an)
Viszont részesei lehettünk egy hagyományos árnybábjáték előadásnak. A kikiáltó röviden elmondta a történetet, ami arról szólt, hogy a majomkirály legyőzi a gonosz fehér pókot. Innentől már minden a fantáziánkra volt bízva, mert nekünk kínai volt minden, amit mondtak, és a figurák karaktereit is csak részben sikerült európai szemmel és gondolkodással felismerni. Amikor aztán vége lett az előadásnak, akkor Sophie még egyszer elmesélte, hogy mit is láttunk valójában, és megnyugodhattam, hogy a pókot azért nem sikerült beazonosítanom, mert nem is szerepelt az előadásban, az csak egy téves információ volt az elején. Valójában egy gonosz szellem akarta különböző alakokban megkörnyékezni és megölni a legfőbb szerzetest, de a majomkirály mindig leleplezte, és végül teljesen legyőzte.

A változatosság kedvéért tésztaétteremben rendeltünk egy szerény menüt. Első körben kaptunk két fajta levest, ecetes retket, olajos zöldsalátát, rántott húsfalatokat és dumplingot. Ezt követően még vagy 5 különböző fajta tésztabatyut hoztak, ízre, színre, alakra eltérőt – és mindnek megvolt a saját története, amit a pincér csekély lelkesedéssel elhadart, aztán Sophie továbbfordította nekünk. A kedvencem a négy színnel díszített gőzbatyu, amelyben a színek a négy fő boldogságot szimbolizálják. Ezek pedig a következők (fontossági sorrendben): 1. Első helyezés az országos felvételi vizsgán. 2. Nászéjszaka 3. Eső a szárazság után 4. Régi baráttal találkozni egy idegen helyen.

Szerény ebédünk egy része

Négy fő boldogság tészta, lótuszvirág batyuval körítve
Nem tudom, a kínaiak milyen sebességgel esznek, de a miénkkel nem voltak elégedettek a pincérek. Folyton siettettek bennünket, hogy ne hagyjuk kihűlni, meg nyerjünk helyet a következő fogásnak. Az a javaslat, hogy igazodjanak hozzánk, és hozzák egy kicsit lassabban, lepergett róluk.
Amikor már egy falat sem ment le a torkunkon, viszont még ott volt egy nagy tál dumpling az asztalon, még kaptunk dió alakú diós süteményt és görögdinnyét is, hogy valamivel lenyomassuk a lakomát. Igazán már csak a pávatoll hiányzott a végéről J

Még szerencse, hogy a délutáni program biciklizés volt. Kerékpárt béreltünk, és körbekarikáztunk a 11 km-es városfalon. Először minden lőrésnél megálltunk fényképezni, de kb. a felénél rájöttünk, hogy ideje lesz belehúzni, ha időben vissza akarunk érni a szállodába. Úgyhogy a továbbiakban tényleg csak akkor álltunk meg, amikor valami nagyon érdekeset láttunk az ó- vagy az újvárosban. Sőt, olykor még akkor sem. Így azt a jelenetet sem örökítettem meg, amikor két fickó tetőt javított. Az egyik a tető szélén ülve valamit ügyködött, a derekán kötél, amit a barátja fogott, aki a tetőgerincen ült hanyagul, oldalvást, kezében mobiltelefonnal, amin nagy odaadással nyomkodta a gombokat.

Felirat a városfalon: Kerékpározz óvatosan és figyelj a sárkányok madzagjára!
Az érkezéskor tapasztalt dugót figyelembe véve, jó korán elindultunk a reptérre, amit jól is tettünk. Igaz, dugónk nem volt – úgy látszik, ez a taxis ismert egy egérutat -, viszont az autópályán sikeresen elkeveredett. Mi csak annyit láttunk, hogy a fizetőkapun kilépve azon nyomban U-kanyart vesz, és már áll is be az autópályára tartó sorba. Csak amikor már megint a pályán robogtunk, árulta el, hogy mi a baj. Legalább negyedórával, húsz perccel hosszabb lett így az út, de a végén semmit sem engedett az összegből, amit a taxióra mutatott, mondván, hogy így is gyorsabban ideért (mihez képest?!?)

Hazafelé derült volt az ég, így Gyuri végig élvezhette a kivilágított városok feletti repülést. Mi meg, jó repülős szokás szerint, aludtunk, mint a bunda.

Új volt viszont, hogy a reptérről kifelé menet az ajtóban mindenkinél ellenőrizték, hogy a csomagcédulájának megfelelő bőröndöt (táskát, dobozt, döglött elefántot) viszi-e magával. Ilyennel eddig még nem találkoztam.

Miután a taxi hazarepített bennünket, még megálltunk a sarkon beszerezni a kései vacsoránkat (a gépen megint nem volt semmi kiszolgálás, de még csak torna sem!) Van itt egy utcai árus, aki kis kocsiról nyárson sült falatkákat árul. Este 10 körül áll ki a sarokra, és hajnali 2-3 óráig marad. Mindenféle húsokat és zöldségeket árul, amelyek vékony nyársra húzva már elő vannak készítve, és ott helyben sütögeti őket, közben olajjal, fűszerekkel, szósszal ízesítgeti. Érdekes, hogy Dani többször is megjegyezte már, hogy a kínaiak nem élnek éjszakai életet, a házibulik pl. legkésőbb este 10-kor véget érnek, ha elindulnak kicsapongani, annak is korán véget vetnek. Az ilyen árusok mégis megélnek az éjszakai kuncsaftokból. Úgy tűnik, van egy másik népréteg is, feltehetőleg bizonyos munkakörökkel összefüggésben, akik viszont inkább éjjel mozognak.


Utcai árus választéka

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése