Nepál 17. nap / 14. túranap Kalopani (2535 m) - Dana (1400 m)

Megtett táv/Daily distance:  15 km

A nap fénypontja

Zsuzsa: Forgalmi dugó miatt néhány óráig nem volt forgalom az úton.

Orsi: Üldögélés este, a „banánligetben”

The best part of the day

Susan: Because of a traffic-jam, for some hours there was no traffc on the road.

Orsi: Sitting in the banana grove, in the evening.

Úgy tűnik, most kezdenek tartósan kiürülni az energiatartályaink. Reggel már nem ébredünk magunktól, ¾ 6 körül, hiába fekszünk le 8-fél 9 között. Viszont jóval kevesebb ruhadarabra van már szükségünk. Azért csak érződik lassan a kisebb tengerszint feletti magasság hatása. Reggel ugyan még rajtunk van a pehelykabát, de napközben aztán, több más réteggel együtt, szépen visszakerül a zsákba.

Annapurna Ciruit, Nepal

A fenyővel kevert lombos erdő zónából egyetlen nap alatt a szubtrópusi banánfák és bambuszok közé ereszkedtünk. Ismét megjelentek a gyíkok. A növényzet is színesedett, Zsuzsa lelkesen fényképezte a színpompás virágokat, hogy megörvendeztesse vele az otthoniakat.

A nap érdekessége volt, hogy kb. egy órával az indulás után dugóba keveredtünk. Azaz mi, gyalogosok, értelemszerűen nem, csak az úton fel- és lefelé haladó négy kerekű járművek. Egy teherautó ugyanis, roppant pechesen, pont ott kapott durrdefektet, ahol képtelenség volt kikerülni. Mivel pótkerekük nem volt, ahogy mi futtában diagnosztizáltuk, ezért mindenki szépen várt, amíg valahonnan megérkezett a felmentő sereg.

Így aztán kb. négy órán át zavartalanul haladtunk a szinte pormentes országúton, csak egy-egy motor húzott el mellettünk időnként. Felfelé, velünk szemben, egy darabig még jöttek autók, de elég gyorsan megszűnt a forgalom. Jóval később, amikor elértünk egy településre, láttuk, hogy egy rendőr a felfelé menő forgalmat egy üres telekre, bocsánat buszpályaudvarra tereli.

Amikor aztán megindult a forgalom, akkor viszont volt por bőven! Pláne, hogy a szél is ismét feltámadt. Viszont érdekes látványossággal szolgáltak az úton száguldozó  járművek. Az utak minősége, ahogy már korábban részleteztem is, katasztrofális. A szívem hasad meg a motorokért és SUV „terepjárókért”, amivel száguldozni próbálnak rajta. Kipörög a motor, csattan az alváz a kőhöz, tiltakozva nyüszög a rugózat, de a vezető nem törődik semmivel, fülig érő szájjal gyűri le a kilométereket.

Száguldó motorosok / Sweeping motobikes

Út közben szereztük be az infót, hogy Tatopani is igen drága, ráadásul tele is vannak a szállások. (Vannak ilyen felkapottabb települések.) Amúgy is előbb, terveztünk megállni, de így további indokunk is volt rá. A energiaszint csökkenés jele hogy nem csak reggelre nem állunk vissza friss állapotra, de délután is hamarabb kimerülünk, és út közben is több megállásra van szükségünk.

Danában benéztünk az első utunkba eső szállásra, de mivel nem volt rajtunk nyomás, el is vetettük mindjárt. Kívülről, valamilyen szinten, az egyszerű fogadók is vonzóak tudnak lenni, ami azonban a szobák megjelenésében már ritkán köszön vissza. Igy aztán, erőink felturbózására, megittunk egy kólát, aztán elballagtunk a következő szállóig (nem kellett messzire menni :-D ) Itt egy jóval kevésbé „rusztikus” szobát kínáltak, gázboileres forró vízzel. Ez fontos, mert a napenergiás maximum az első kettő fürdőzőnek biztosít meleg vizet. Ez viszont, ha be van kapcsolva, bárkinek.

Sajnos én még csak bárki sem voltam. A HOT SHOWER feliratú ajtó mögött csak zuhany volt, meleg (víz) egyáltalán nem. Ez persze már csak akkor derült ki, amikor meztelenre vetkőztem, és a meleg víz érkezésére várva kimostam az összes fehérneműmet. Úgyhogy villámgyors frissítő zuhanyt vettem, aztán irány vissza a szobába.

Zsuzsa ezek után már reklamációval kezdte, és őt a szomszédos fürdőszobába küldték, ebben volt elhelyezve a boiler, amit be is kapcsoltak neki. (Bár amikor én mentem zuhanyozni, akkor is éppen arra járt valaki, és megkérdezte, hogy fürödni indulok-e. Ezek szerint csak a társalgás kedvéért tette fel a kérdést.)

Amíg a vacsoránkra vártunk, megnéztük a boltot is (all in one – üzlet, szálloda, étterem), amelyik szintén már inkább a helyiek igényeihez igazodott. Hirtelen egészen más stílusú – és minőségű – ruházati cikkeket, olcsóbb édességeket, és jóval több iskolaszert kínáltak, mint a korábban.

A házak ismét színesednek. Megjelent a vilagoskék és rózsaszín. Hurrá, visszatértünk a melegebb éghajlatra. De csak színben, a hőmérséklet estefele még mindig erősen lesüllyed. Leggings, vékony nadrág, zokni, hosszú ujjú felső, pulóver és pehelykabát volt rajtam, még a kapucnit is a fejemre húztam, amíg a banánfa ligetben a vacsoránkra vártunk.

Dana, Nepal

Zsuzsán ma reggel ismét kijöttek a magassági rosszulléttel kapcsolatos tünetek, de a kb. 1200 m-es szintcsökkenés helyre hozta. A vacsorát továbbra is megosztva esszük, és utólag még kipótoljuk egy kis csokis keksszel. Nem pilótakeksz, de mégiscsak egy kis kényeztető édesség.