Nepál 12. nap / 9. túranap Yak Kharka (4050 m) – Thorung Phedi (4450 m)

Megtett táv/Daily distance: 7 km

A nap fénypontja

Zsuzsa: hosszú beszélgetés egy belga túratárssal

Orsi: társasjátékozás az étteremben, 4 a nyerő

The best part of the day

Susan: a long conversation with a Belgian fellow-hiker

Orsi: playing boardgames in the restaurant

Szint: 4450 m

Indulás: 6:45

Érkezés: 13:00

Vacsora: … NPR).

Szállás: … NPR/szoba/éj

Tegnap három óra körül kiakasztottam a szárítókötélre a kimosott zoknit. Gondoltam az erős szélben csak megszárad. Hát, rosszul gondoltam. Reggel, amikor levettem a kötélről, kissé meglepődve láttam, hogy jéggé van fagyva, és a kötélhez is odafagyott. Úgy tűnik, a további mosást egy időre el kell halasztanunk.

Egyre szűkül a keresztmetszet. Mindenki nagyjából ugyanakkor indul, legfeljebb a falun belül egy kicsit eltérő helyről, és ugyanoda készül. Itt már nincs válogatás, a hágó előtt ez az utolsó ajánlott megálló. 200 méterrel magasabban van még a High Camp is, de nem javasolják az ott éjszakázást.

Egyre emelkedő ösvény, alattomos ereszkedőkkel. Minden elvesztett méter fáj! 

Igen, az a kis kék pötty, a híd innenső oldalán, én vagyok /Yes, this little blue spot on the bridge, this is me.

Váratlanul egy újabb függőhíd kerül elénk. Elég hosszú, így megdolgoztat, mire a végére érünk. Vajon miért nehezebb függőhídon felfelé menni, mint sima emelkedőn?  A híd túloldalán elméletileg Ledar, gyakorlatilag fel sem tűnt, hogy volna ott egy település. Pedig ezek fontos pontok, erőt ad az embernek, ha látja a térképen, hogy hol jár már.

Pláne, hogy a függőhídtól Phediig már végig a "kedvenc" ösvénytípusomon haladunk; hegyoldalban vezet, keskeny, kifelé dől, alatta mélyen a folyó, végig lelátni. Manangban azzal bíztattak, hogy nincs semmi baj ezekkel az ösvényekkel, teherhordó lovak is járnak rajtuk. Ez valóban így van, de semmivel sem növelte a komfortérzetemet, hogy az úgyis keskeny ösvényen még egy ló mellett is el kellett egyensúlyoznom. Mert persze a lónak is van esze, ő is belül szeret menni.

Phedi igazi meglepetés, amikor végre felbukkan, és kiderül, hogy már megérkeztünk. Utolsó állomás a hágó elött, semmi más, csak szállás és egy étterem. Két-három ágyas szobák, és 100 fős hálótermek, ha hirtelen sok ember gyűlne össze. A sherpák is itt kapnak szállást, a kisebb szobák kellenek a turistáknak.

Thorung Phedi, Nepal

Mi még kaptunk egy három ágyas szobát, azzal a kikötéssel, hogy ha jön még valaki, őt is beteszik hozzánk. Nem tudom, mennyi ebben az üzleti fogás. Több helyen is sikerült az „utolsó” szabad szobát kifognunk, de ettől az ára nem lett több. Ha nem használják alkupozíciónak, akkor vajon mi értelme van ezzel trükközni?

Ebéd hagyma-fokhagyma leves: sűrű, világos rántásban félig főtt hagymadarabok, igen mérsékelt fűszerezéssel, zöldséges pirított krumpli, zöldséges curry. Ha a szálláson nem is látszott meg, hogy egyeduralkodó helyzetben vannak, a kaján annál inkább. Egész eddig mindent nagyon ízletesnek találtunk, egyszerű ételek voltak, de finoman elkészítve. Az itteni étel viszont éppen csak össze volt csapva, nem csak a szívét és lelkét nem tette bele a szakács, de még az idejét sem túlzottan.

A délután maradék részét az étteremben töltöttük, ez egyben a közösségi tér is. Zsuzsa szerzett egy útikönyvet valakitől, azt olvasta, én meg 4 a nyerőt játszottam egy Franciaországban élő belga fickóval és a vezetőjével. Egy újabb élettörténet. A belgának az apja fiatalabb korában sokáig itt élt, és annyit mesélt a fiának, hogy végül eljött megnézni, hogy élőbbé váljanak számára az apja történetei.

Az étteremnek hatalmas üvegfalai voltak. Háromig, amíg sütött a nap, igyekezett mindenki odahúzódni, élveztük a melengető sugarakat. Aztán amint eltűnt a hegy mögött, egyből jóval hidegebb lett. Visszakerült ránk a pulóver, kabát, sál.

A szorgalmasabb – és korábban érkező - turisták délután, akklimatizálódás céljából, hátizsák nélkül még felkapaszkodtak a High Camp-ig. Edzett fiataloknak elméletileg 45 perc volt.  Mi úgy döntöttünk, hogy az akklimatizálódásnak azt a módját választjuk, hogy holnap majd nagyon lassan kapaszkodunk felfelé. Biztosak voltunk benne, hogy ezt gond nélkül meg tudjuk oldani J

Vacsorára megtelt az ebédlő, 4-től 6-ig folyt az etetés. A legtöbb ember a szokásosnál is korábban ment aludni, másnap nagyon korán terveztek indulni. Hajnali 3-at, fél 4-et is hallottunk. Az útikönyek, útleírások nincsenek egységes állásponton. Sokan ajánlják ezt a nagyon korai időpontot, mondván, hogy a 11-12 között feltámad a szél, és nagyon megnehezíti a túrát, érdemes addigra már túlesni az út nehezén.

Van viszont, aki azzal érvel, hogy semmi értelme pirkadat előtt elindulni, bőven elég, ha az ember 6 körül kel útra, akkor is gond nélkül megtehető a táv. Ami nem csekélység. Ez az egyetlen nap, aminek elég kötött a programja. Thorung Phediből a 5416 méteren lévő hágóig 1000 méteres emelkedés (kb. 5 óra) , aztán Muktinath, amelyik az első település 2000 m ereszkedés (kb. 4 óra).

Mivel a fejlámpánkról kiderült, hogy nem működik (s ezért Manangban meg is váltam tőle), és azon kívül csak egy kis zseblámpánk volt, mi fel hat körülre terveztük az indulást, amikor már pirkadni kezd.

Az étterem három helységből állt, ebből az egyik csak a nepáliaknak van fenntartva, itt ettek és éltek társasági életet a sherpák. Kicsit szerényebb kivitelű, mint a másik két terem, amelyek szintén nincsenek túlzásba víve, viszont egybe van nyitva a konyhával (meleg), és tévé is van benne. Szegregáció nincs, bárki bárhova mehet, de mindenki inkább a saját csoportjához húzott. A vezetők ide-oda járnak a két rész között, hol a hordárokkal, hol a gondjaikra bízott turistákkal beszélgetnek, töltik az időt.

Bár elméletileg fűtenek az étteremben – a terem közepén egyetlen vaskályhával -, azért mindenki nagykabátban és beöltözve üldögél. A kályhán néhány nagyobb kő is forrósodik. Fázós – vagy élelmes – turisták kéz- és lábmelengetésre használhatják. Persze szigorúan vastag bakancs és kesztyű mellé. Minden csepp meleg számít.

Ahogy Zsuzsa frappánsan összefoglalta a lényeget, „mindenesetre a fűtetlen szoba és a túl hosszú sötétség elég kevés embernek tenné vonzóvá ezt a programot”. Viszont hol máshol van lehetőség egyszerre látni ennyi embert sapkában vacsorázni? :-D

Thorung Phedi, Nepal