Megtett
táv/Daily distance: 24 km
A
nap fénypontja
Zsuzsa
/ Orsi: végre megérkeztünk Bahundandába!
The best part of the day
Susan / Orsi: finally we arrived to Bahundanda!
Előző
nap megbeszéltük a tulajjal, hogy itt reggelizünk. Ezeken a szállásokon
igazából az étel az, amin keresni tudnak. A szállás általában olcsó (kivéve a
nagyon felkapott helyeken), volt, ahol egyenesen ingyen adták, ha ott
vacsoráztunk. A vacsorával nem is volt gond. Egy-egy fáradt nap után már nem
igen volt kedvünk más éttermet keresgélni, főleg, hogy az árak is kötöttek
voltak, a legtöbb étterem étlapján ott szerepelt a felirat, hogy az árak a
nepáli turista szövetség adott területre meghatározott árai.
 |
| Zöldséges sült tészta / Veg. fried noodle |
A
reggeli is egyenáron futott, de itt vastagabban fogott a kréta, ráadásul időben
is eléggé elhúzódott miatta a reggeli indulás, így azt a későbbiekben inkább
kihagytuk. Most azért még megreggeliztem, Zsuzsa viszont egy kis levesre
vágyott, így útnak indulva a tegnapi bisztróban tartottuk az első pihenőnket.
Korán volt még, nem igazán indult be a forgalom, és úgy látszik, az sem túl
általános, hogy turisták itt kötnek ki, mert a tulaj az egyik vendégtől kért
tanácsot, hogy mennyit is kérjen egy tál levesért.
Hosszú,
elnyúlt települések. Amikor az ember azt képzeli, hogy útnak indul az adott
városkából, előfordulhat, hogy még fél óra múlva is a szétszórt házai között
gyalogol. Útközben sokszor elhatároztuk, hogy ezt elkerülendő inkább a falu
távolabbi végében keresünk szállást, de soha nem tudtunk igazán rátalálni a
falu végére. Így aztán a délutáni és a reggeli életet is megfigyelhettük.
A
reggeli tevékenységek között fontos szerepe volt a tisztálkodásnak és
takarításnak. A házakban általában nincs víz, viszont egész sok közkút van
mindenfelé, ahonnan bárki vehet vizet, illetve a kiépített vályút használják
mosásra, mosogatásra, mosakodásra is. Nyitás előtt pedig ágseprűvel gondosan
összesöprögetik a szemetet a bolt, étterem előtt. Olykor csak átsöprik az utca
túloldalára, ahol nincs épület, csak egy kerítés, de meglepően sok az utcai
szemétgyűjtő is a falukban, néha két falu közt is a turistaösvényen. Kerítésre
akasztott fonott kosarak, kivágott műanyag tartályok, megüresedett pléhdobozok
szolgálnak erre a célra.
 |
| Ne szemetelj! Don't leave rubbish about! |
Mindez
csak részben van a turisták miatt. A sok plakát, ami ékes nepáli nyelven figyelmeztet
a tisztaságra és higiéniára, biztosan nem a külföldieket akarja megcélozni.
Rájuk inkább a Turisztikai Minisztérium angol nyelvű ismertető és figyelmeztető
táblái vonatkoznak, amelyek a helyes magatartásformákat taglalják. Például azt,
hogy ne adj alamizsnát a koldusoknak, mert ezzel nem segíted a nepáli népet,
hanem hozzászoktatod ahhoz, hogy mástól várjon támogatást.
Megkezdődött
hát a nagy út. A város szélén találkoztunk az első ellenőrző ponttal. Gondosan
lepecsételték az engedélyünket, és egy nagy könyvbe beírták, hogy hová tartunk.
Egy idő után rájöttünk, hogy ez a regisztrálás nem csak az ellenőrzést
szolgálja, de akkor is hasznos lehet, ha elkallódik egy-egy turista, és így utólag
be tudják azonosítani, hogy hol látták utoljára.
Ellenőrző pont / Check Point
A
városból kifelé haladva néhányan leszólítottak, hogy nem akarunk-e hordárt
bérelni, de nem volt benne semmi nyomulás, épp csak mintha az időjárásról
érdeklődtek volna. A szállásadókon kívül, akikről azért érződik, hogy főleg
addig vagyunk érdekesek számukra, amíg be nem csalogattak magukhoz, a többi
ember általában jó indulatú, segítőkész és elnéző magatartást tanúsít a
„bolond” turisták iránt, akik nagy pénzeket fizetnek, és nem sajnálják a
fárasztó gyaloglást azért, hogy megnézhessék azt, amit ők mindennap láthatnak.
 |
| Megcsodáljuk egymást / Admiring each other |
Mindenesetre
a turisták színesítik az életet, és tudván vagy tudatlanul, de folyamatos
megfigyelés alatt állnak. Így aztán, ha valaki rossz útra téved, egyből akad
egy jó szándékú helyi, aki figyelmezteti, hogy nem arra kell menni. Mivel
minden turista ugyanoda tart, meg sem kérdik, hogy hová készülsz, csak rád
szólnak, hogy nem az az út vezet „Budára”. És mindig igazuk van!
Sok
odafigyelnivalójuk ugyan nincs, a legtöbb turista vezetővel megy, akár
csoportosan, akár egyénileg teszi meg a távot. És persze a turisták zömén csak
jelképes hátizsák van, a csomag nagy részét a sherpák cipelik. Csoportok esetén
egy-egy sherpa általában két, max. 15 kg-os hátizsákot visz, praktikusan
bezsákolva, annak a tetejére van még odacsapva az ő saját, pár kilós zsákja. Ők
nem a csoporttal mennek, hanem saját tempójuk ütemében. Ami reggel még nagyjából
a mi tempónknak felelt meg, csak éppen dupla súllyal – és hosszú távon azért
általában megelőztek bennünket. Hiába, a gyakorlatot és edzést nem pótolja a
lelkesedés.
 |
| Pihenőhely sherpáknak és turistáknak / Resting place for the sherpas (and tourist) |
 |
| 30+ kg |
Bhulbhulenél
egy félkész vízierőműhöz értünk, ami kínai befektetésből épül. Mint a későbbiek
során többször, most is felmerült a kérdés, a folyóvölgy melyik oldalán
folytassuk az utunkat? Amíg mi a térképet nézegettük, odajött egy nepáli férfi,
és bíztatott, hogy menjünk a túloldalon, simán csak át az alagúton, arra sokkal
rövidebb az út, és a legközelebbi falu elején mindjárt be is térhetünk az ő
vendéglőjébe.
A
mondat második felét egy talánnal félretettük, de az alagutas megoldás jónak
tűnt. A fickó is arra ment, és pillanatok alatt el is tűnt a szemünk elől.
Gondolom, azok után a turisták után sietett, akiket előttünk invitált meg az éttermébe.
Mi megfontoltabban haladtunk, főleg mert volt még némi fényképeznivalónk is.
 |
| Útban Bahundanda felé (Nepál) / On the way to Bahundanda (Nepal) |
Aztán
az alagútban elég hamar rájöttünk, hogy egyéb okunk is van a lassú tempóra.
Konkrétan a teljes sötétség. Mint kiderült, az alagút még csak épülőben volt –
illetve már készen volt, de még nem üzemelt hivatalosan, így világítás sem volt
benne. Éppen a zseblámpa után kotorásztunk, amikor utolért bennünket egy
munkásember, aki kobakkal és zseblámpával felfegyverkezve mentőangyalnak csatlakozott
hozzánk, és átvezetett bennünket.
Gyönyörű,
zöld hegyek, rizsföldek, vad folyó – szemet gyönyörködtető tájakon haladtunk. Egy
egész raj ragadozómadarat láttunk, a méretük alapján sasra tippeltünk. Az
útmenti növények között rengeteg lepke repkedett, igazi trópusi színekben
tobzódhattunk – sárga, neonkék, narancsszínű!
Túlestünk
az első igazi függőhidunkon is, és megállapítottam, hogy nem is olyan rémes.
Amivel otthon előre bíztattam magam, az itt igaznak is bizonyult. Ez egy igen
népszerű turista útvonal, így nem engedhetik meg maguknak, hogy veszélyes,
himbálódzó gerendákból összetákolt hidakon vezessék át őket. Szépen megépített,
ép, fémrácsos hidak voltak. Persze a függőhíd még így is függőhíd, de ha az
ember lassan megy át rajta, és tartózkodik a felesleges mozdulatoktól, akkor
elég stabil marad. És amikor valamiért muszáj lefelé nézni akkor be kell vetni
a fókuszálás trükköt, közvetlenül a talpunk alattI rácsra kell élesíteni a
látásunkat, és nem a rácson át, a mélyben lévő vízre. Egy idő után már egész
jól működött ez a technika. Arról nem is beszélve, hogy kit érdekel egy hosszú,
fárasztó nap végén egy vacak függőhíd, amikor sokkal nagyobb kérdés, hogy
meddig bírja még cipelni a zsákját :-D
Az
első nap végén én voltam az, aki egyben erőimnek is végére értem. Pontosabban,
ott lett vége a napnak, ahol az én erőimnek. Már látszottak a falu házai, de
muszáj volt még egy pihenőt tartanunk, így aztán amikor az első házból
leszólított valaki, hogy nem szállást keresünk-e véletlenül, boldogan igent
mondtunk.
Itt
minden guesthouse-nak megvan a saját történet (ami sokszor nagyon hasonlít
egymáshoz). Házigazdánk is elmesélte, hogy a 2015-ös nepáli földrengés
összedöntötte a házukat, a segélyből pedig nem csak helyrehozták, hanem egy
egyszerű kis épületet is felhúztak mellé, kiadásra. Valóban egyszerű épület, a
szobák falai nem érnek fel a sátortetőig, így tökéletes lehet az áthallás, bár
mi, szerencsére egyedül voltunk éppen. A jó szellőzést segíti az ablaküvegek
hiánya is. Viszont gyönyörű a kilátás.
 |
| Vendégházunk Bahundandában (Nepál) / Our guesthouse in Bahundanda (Nepal) |
A meleg vizes zuhany, a guggolós WC-vel
egybeépítve egy bádogfalu sufnikában volt kiépítve. A kimosott ruhákat pedig a
veteményeskert felett kifeszített kötelekre akasztottuk ki száradni. Az
éghajlat itt még kedvező a növénytermesztéshez, de a domborzati viszonyok miatt
minden talpalatnyi földet ügyesen ki kell használni. A nagyobb összefüggő
területeken rizsföldek vannak, így a vetemények a ház körül nőnek, időnként
akár egy-egy épület tetején.
 |
| WC és zuhanyozó / Toilet and shower-bath |
A
rizstáblák mellett a banánfák mennyisége tűnt még fel a mi kontinentális
éghajlathoz szokott szemünknek. Egyelőre nagy itt a hőség, és kevés az árnyék.
Bár lenge ruházatban vagyunk, a kalap, vagy fejtetőt (is) védő kendő egész nap
elengedhetetlen viselet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése