Megtett
táv/Daily distance: 15 km
A
nap fénypontja
Zsuzsa
/ Orsi: a konyhában, a helybeliekkel eltöltött este
The best part of the day
Susan / Orsi: spending time in the kitchen, together
with the locals
Reggel
az országúton indultunk el, de alighogy irányba álltunk, ott termett egy
helybeli, és magyarázta, hogy nem lesz jó arra menni, mert mély víz van, csak
autóval járható. Nem igazán értettük a dolgot, de aztán kiderült, hogy az utat
nagy szélességben elárasztja egy hegyi patak. Autóval, motorral át lehet
hajtani rajta, de a gyalogosoknak kicsit lejjebb építettek ki átjárót. Úgyhogy
ismét kiderült, hogy érdemes a helyiekre hallgatni – kivéve, ha
kecskepásztorok, akikről látszik, hogy már a kérdésünk megértésében is
bizonytalanok :-D
 |
| Annapurna Circuit, Nepal |
A
gyalogos kerülő után azért csak visszatértünk az útra. Nem mi voltunk az
egyetlenek, néhány magányos turista, csoportok és a sherpák is választották ezt
az utat. A sherpákat egyébként mindig érdemes volt követni. Ők aztán biztosan
tudták, merre lehet a legkisebb erőkifejtéssel haladni. A reggelit, szokás szerint, már út közben
ettük. Száraz keksz, alma, dió, sós, sült gesztenye. Ezt még az első napokban
vettük, kissé gyanakodva, és nagyon jó ízűnek bizonyult. Sajnos többet nem
találkoztunk vele, hiába böngésztük folyton a boltok polcait.
Folyamatosan
figyelmeztetjük egymást az ivásra, bár a fejenkénti 3 literig soha nem sikerült
eljutni. Ha a két liter megvolt már büszkék voltunk magunkra.
 |
| Út menti kegyhely Humde előtt / Place of worship on the way to Humde |
Humde
előtt leértünk a folyóvölgybe, és ott mentünk tovább, távol a folyótól. A
szélesen elterülő ártérben yakok legeltek elszórva mindenfelé. Láttunk egy
gyerekcsapatot is, szembe jöttek velünk, két európai lány volt velük. Vidáman
integettünk egymásnak, de messze voltak, nem tudtunk beszélgetni velük.
Humde
ellenőrző pont, de a fő nevezetessége, hogy repülőtere van. Gyanúsan elzárt
volt az egész, utóbb kiderült, hogy ez csak vészhelyzeti reptér. Balesetek
esetén használják csak, ha a sebesültek szállítására van szükség.
 |
| Kiépített pihenő a humdei ellenőrző pontnál / Resting place in Humde, at the check point |
Időnként
szembe is jönnek turisták, akik a másik oldalról indulva teszik meg a körutat.
A csúcspont, amitől mindenki a legjobban tart, az 5416 méteren lévő hágó. Ahogy
közeledtünk feléje, egyre inkább ez lett a beszélgetések témája. A leírások
szerint ebből az irányból is fárasztó, de a másik oldalról egyenes gyilkos. A
legutolsó településről 2000 m szintet kell felfelé kapaszkodni, aztán 1000 m-t
ereszkedni a legközelebbi guesthouse-ig. Aki ezt megtette, igazán büszke
lehetett magára.
Úgy
gondoltuk, nem megyünk el Manangig, megállunk az előző faluban, és onnan
kirándulunk az akklimatizációs napunkon. De Brakaban kiderült, hogy az egész
faluban nincs áram, pedig amúgy a megkérdezett szálláson minden szobához saját,
villanyboijleres zuhany és wc tartozott. De ha nincs áram, a boiler sem sokat
ér. Így aztán tovább mentünk Manangba.
Pont
időben értünk oda, hogy meghallgassuk 3-kor a magashegyi betegségekről szóló
előadást. Manang az utolsó nagyobb település a hágó előtt. Ezt a helyet
ajánlják egy napos plusz tartózkodásra, és hátizsák nélküli akklimatizációs
túrára. Kiépítettek itt egy mentőállomást is, melyet önkéntes orvosok
üzemeltetnek, akik egy-egy szezonra érkeznek ide. Ha valakivel nagy baj van a
hegyen, lehetőség szerint ide kell visszahozni, feljebb már nincs orvosi
ellátás.
Az
előadás nagyon érdekes és tanulságos, egyben figyelem felkeltő is volt. A lényeg,
hogy lassan vegyük a szintet, figyeljünk a tünetekre (fejfájás, szédülés,
hányás, fáradtságérzet), és bármit észlelünk, aminek nincs megfogható oka, azt
magashegyi betegség tüneteként kell felfogni, és azonnal ereszkedjünk mélyebbre.
A magashegyi betegség nem válogat, nincs összefüggésben nemmel, edzettséggel,
előzetes tapasztalatokkal, viszont a korral igen. Idősebbeket ritkábban érint
(néhányan büszkén kihúztuk magunkat a székünkön J ), aminek két oka van. Egyrészt a fiatalok
hajlamosabbak jobban kapkodni, meggondolatlanabbul haladni felfelé, másrészt az
idősebbek agya már jobban össze van zsugorodva (na, itt eresztettünk le L ), így több helye van
az agynak, a nyomáskülönbség hatására, a koponyacsont felé tágulni.
Nagyon
szuggesztív előadás volt. Többen, akik eddig nem is igen gondoltak bele a
dologba, itt kezdtek el igazán aggódni. Gondolom, ez is az egyik cél, hogy az
embereknek jobban felhívják a figyelmét a potenciális veszélyre.
 |
| Manangi mimikri / Mimicry of Manang |
Manangon
meglátszik, hogy nem csak egyéjszakás szállóvendégekre rendezkedett be. Bár a
szürke terméskövekből egymás hegyére-hátára épített és a hegyoldalba beolvadó
házak, a kövezetlen utcák, és a mindenhol szabadon kóborló yakok végig a Star
Wars valamelyik külső bolygós helyszínét juttatták eszembe, de volt Culture
múzeum (sajnos senki nem tudta, mikor van nyitva, így nem sikerült kiderítenem,
mégis mi lehet benne), két vetítőterem (ahol a filmnézés mellé forró tea is
járt), megjelentek az első German bakery-k (azaz német pékség, ahol almás
pitét, Sacher-tortát, és amerikai túrótortát kínálgattak az étlapon, és
időnként a kirakatban is), az utcán végig álltak a szuvenír árusok, és rengeteg
volt a bolt (érdekes módon olcsóbb árakkal, mint a Chame-ben, ami pedig jóval
lejjebb van).
 |
| Egy jó kávéért akár a világ végére is érdemes elmenni! / How far would you walk for a good coffee? |
 |
| Manang, Nepal |
Persze
az ellenőrző állomás sem hiányozhatott. Itt fedeztük fel először, hogy a falon
szép statisztikák díszelegnek. Az elmúlt szezon 30.000 látogatójából például 43
volt magyar. Az élen a franciák, japánok, ausztrálok és amerikaiak állnak.
A
városban a legkülönbözőbb szintű és árú szállások közül lehetett válogatni.
Wifi ugyan itt sem igen volt, pedig kísérleteztünk vele több helyen is. Ez
ismerkedésre is remek alkalom. Mindenki szívesen segít egymásnak, ha másban
nem, abban, hogy akinek mégis sikerült elcsípnie egy kis kósza internetet, az
kölcsönadja a telefonját a kevésbé szerencsésnek egy gyors „jól vagyunk” levél
elklüldésének erejéig.
Mi persze nem flancos helyen szálltunk meg. Annyira nem,
hogy egész utunk során ez volt az egyetlen szállás, ahol egyáltalán nem volt
meg a wifinek még a lehetősége sem. Cserébe viszont a család konyhájában melegedtünk
a tűzhely mellett, amíg elkészült az étel.
 |
| Mit is együnk ma vacsorára? / What shall we eat today? |
Úgy
tünik, itt Nepálban a felfelé építkezés a divat. Ezek a hegyoldalba telepített
házak mind többszintesek, és pont a lejtős kialakításból kifolyólag több
„földszint” is van. A konyhaszintről az utcára lehet kilépni, az egy szinttel
lejjebb lévő istállóból pedig a yak szintén nem lépcsőn ballag ki, ha a
legelőre indul. A kiadó szobák a felsőbb emeleten voltak, a tetőteraszon
lehetett nap közben beszélgetni, teázni, ruhát teregetni, naplót írni. Az ilyen
tetőterasz mindegyik ház szerves része, akármilyen egyszerű is az épület.
 |
| Emeleti lakosztály, tetőterasszal / Apartment upstairs, with roof-garden |
 |
| Puritán interiör / Puritan interior |
Az
utcai földszint a konyha, ebédlő és a csaladi lakrész helye, egy szinttel
lejjebb (hegyoldal) pedig a yak istállójával egybenyitva vezet az út wc-hez.
Kissé megrázó élmény volt, amikor a félhomályban WC-re indultunk, és egyszer
csak meghallottuk, hogy valami nagy testű állat motoszkál tőlünk egy méterre.
Vacsora rizs, dal, curry, sült zöldseges
krumpli és gyömbértea. A vacsorát is a tűz mellett fogyasztottuk el, az ölünkbe
fogott tállal. A kellemes meleg sokkal vonzóbb volt, mint a hideg étterem. Amíg
ettünk egy csomó férfi megfordult a konyhában. Csak tippeltük, hogy zömében a
házban elszállásolt ismerős sherpák lehettek.
Éppen
egy több napos vallási ünnep kezdődött. Gyerekek jártak „kántálni” házról
házra, az egyik szállodában pedig a kaputól az épület ajtajáig vezető
lábnyomokat festettek, hogy a gazdagság istennője tudja, merre kell mennie.
 |
| Hívogató ösvény a gazdagság istennőre számára A sign for the Godess of Abundance, to show, where to go |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése