2016. december 31., szombat

Nepál 5. nap / 2. túranap Bahundanda (1310 m) – Jagat (1300 m)

 Megtett táv/Daily distance:  16 km
A nap fénypontja
Zsuzsa: átmászás az ösvénybe beszorult traktoron
Orsi: 1. túl vagyunk az első függőhídon, nem is olyan vészes! 2. Gyerekek a „világ végéről”, a hegyen túlról járnak el az iskolába, nap mint nap, és örülnek, hogy van lehetőségük a tanulásra.
 The best part of the day
Susan: climbing over a tractor, blocking our path
Orsi: 1 we are over the first suspension-bridge, it was not as bad as I thought 2 Children coming into the school from „nowhere” (from the other side of the mountain), every day, and being happy to have the possibility to learn 
Szint: 1300 m
Vacsora: dal bhat – 400 NPR, sült rizs – 350 NPR
Szállás: 350 NPR/szoba/éj

Errefelé este 6 körül lemegy a nap, reggel 6 körül kezd világosodni. Mivel közvilágítás nincs, és a szobák világítása is minimális, ez nagyjából meghatározza a napirendünket is. Késő délután megérkezünk a szállásra, néha esetleg még van idő egy kis sétára a faluban, aztán már sötétedik is. Vacsora, egy kis szöszmötölés, és irány az ágy. Reggel ¾ 6-körül ébredünk, összeszedelőzködünk, és indulunk.

A reggeli készülődés az első napokban még több időt vett igénybe, később jobban belerázódtunk a hátizsák napi csomagolásába. Azzal viszont rengeteg időt nyertünk, hogy általában reggeli nélkül indultunk útra, és az első pihenőnél ettünk csak valamit a saját készleteinkből. Egyelőre még kitartottak az otthonról hozott szalámiskenyerek (nem, nem volt semmi bajuk), amit egy kis helyi forrásvízzel öblítettünk le.

Bízva kathmandui tanácsadónkban, a nemzeti part területére érve már mi is végig ugyanazt a vizet ittuk, mint a helyiek, mindenféle szűrés és fertőtlenítés nélkül. Annyit trükköztünk csak, hogy egy kis C-vitamin porral ízesítettük, így langyosan is jobb volt az íze, könnyebb volt megközelíteni a „kötelező” napi adagot. Zsuzsának kétszer volt kisebb, rövid lejáratú hasmenése, nekem egyszer, a hágónál. A víz teljesen OK. Persze a városba visszaérve mi is visszatértünk a palackozott ásványvízhez.

A körút kb. háromnegyedén autóval (dzsippel, kisbusszal) is járható, köves út is vezet. Ez néha megegyezik a turistaútvonallal, sok helyen viszont külön ösvényt alakítottak ki a gyalogosok számára. Ennek időnként a rövidítés, jóval többször a szebb természeti élmény volt az oka. Viszont mindkét esetben nehezített – meredek, erősen és hullámzóan szintes – utat jelentett. Az ember egy idő után megtanulja, hogy választhat a kényelem és az esztétikum között. Értelemszerűen reggel a kaland a nyerőbb, estére viszont már általában az ésszerűség dominál.

Egyelőre viszont még reggel volt, így a keskeny és mély bevágásban vezető ösvényt választottuk, amelyen félúton egy felborult traktorral találkoztunk. Nagyjából kitöltötte a rendelkezésére (nem) álló helyet – elképzelni sem tudtuk, mit kereshetett itt – így aztán nem maradt más hátra, mint átmászni rajta. Az ember nem is gondolná, mekkora nagy darab egy ilyen jószág.
Mit keres egy traktkor a bevágásban? / Where did this tractor come from?
Ismét összetalálkoztunk egy itteni ismerősünkkel. Amerikai, ő is teljesen egyedül túrázik, de nálunk jobb az erőnléte. Általában beiktat valami kitérőt, hosszabbítást is a napi menetbe. Így aztán nagy valószínűséggel akkor is összefutunk, ha mi lassabban haladunk.

A körút legnagyobb része folyómederben, de nem a folyó szintjén halad. A faluk is inkább a hegyoldalba települtek, gondolom a monszun idején a folyónak is egészen mások a méretei, mint most, az ösvények azonban általában még magasabban visznek, így folytonos hullámzásban vannak. Ha erősen lefelé megyünk, akkor már lehet tudni, hogy előbb-utóbb ismét függőhíd következik, és a völgy másik oldalán folytatódik az út. Bizony elfacsarodik az ember szíve, amikor a nagy fáradtsággal megnyert szinteket ilyen könnyedén elveszíti, hogy aztán ismét kapaszkodó következzen. A napi szállások közti szintek különbsége talán nem is olyan nagy, de összeadva a sok le-fel szintet, olykor tiszteletre méltó eredményeket kapunk.


Kora délután érkeztünk meg Jagatba, ahol a falu elején kerestünk szállást magunknak, mert innen vitt le az út a hőforráshoz, amit Zsuzsa feltétlenül ki akart próbálni. Neki is vetkőztünk, fürdőruha, szárong, lábbelinek szigorúan maradt a biztonságos bakancs, és elkezdtük a leereszkedést a folyóig. Kb. az út egyharmadánál volt egy függőhíd, amely a hegyen túli, láthatatlan faluba vitt. Én itt táboroztam le, innen figyeltem Zsuzsa ereszkedését, aztán a dicsőséges fürdését.

Közben megjelent két iskolásgyerek (az egyenruháról könnyen felismerhetőek), akik Jagatból jöttek, és a hídon át, a nagy semmibe tartottak. Sokáig figyeltem őket, ahogy vietnámi papucsban, élénken beszélgetve kapaszkodnak felfelé a szomszéd hegyen, hogy aztán eltűnjenek valahol a fák között. Később még számos ilyen gyerekkel találkoztunk, akik a szomszédos falukból jártak be az iskolába, napi 1-2 órát gyalogolva, vidáman, gondtalanul.

Útban hazafelé / On the way hom
Ugyanez nem mondható el Zsuzsáról, aki jóval szuszogósabban kapaszkodott felfelé (az emelkedő egyikünknek sem erőssége). Ráadásul a fürdővel sem volt megelégedve. Két medence, amibe csövön át vezetik a vasban és más ásványi sókban gazdag vizet. Mivel a kieresztés nem igazán megoldott, ezért a kicsapódott anyagtól a medence vize erősen pocsolya állagot vesz fel. Szép, vörös színű, iszapos pocsolyáét. De javára legyen írva, hogy hősiesen megmártózott benne J
Meleg vizes medence / Hot spring
Megjelennek az első megoldandó feladatok. Zsuzsa hátizsákjának elszakadt a pántja, meg kell varrni. Még jó, hogy van nálunk egy minimál varrókészlet. A nadrágja is elszakadt, pont az ülepénél, ennek leplezésére az út további részében a trikóját a nadrágon kívül, „szoknyaként” hordta. A hasadás, majd egy kis idő múlva a másik is, szerencsére csak széltébeN terjedt, így végig leplezhető volt. 



2 megjegyzés:

  1. Akadályokkal teli szép utatok volt.

    VálaszTörlés
  2. Hála Istennek kevesebb volt az akadály, mint a szépség.

    VálaszTörlés