Cirkusz az egész világ...

…és a kínai akrobaták a legjobbak benne.
Ha már itt vagyunk, Kínában, természetesen nem hagyjuk ki a lehetőséget, hogy kínai cirkuszt lássunk. Kinéztem az interneten a műsort, ami egyben karácsonyi program és ajándék is lesz számunkra. 2-kor kezdődik, a cirkusz egy átszállással elérhető, azaz kb. egy órányi metrózás. Az előadás után étterembe megyünk ünnepi vacsorára, aztán otthon vár a feldíszített karácsonyfa(imitáció) és a meglepetések.
Az új, cédulás módszeremnek köszönhetően könnyedén odataláltam a jegyirodához – pontosabban arra a helyre, ahol a jegyirodának lennie kellett volna. De nem volt! Két mellékutcára az egyik legnagyobb bevásárló utcától, a szokásos szegényes, lepusztult környezet – amikor háromszor végigjártam az adott utcaszakaszt, végül rábukkantam egy vonatjegy árusító irodára, ahol csak kínaiul beszéltek… még ez volt legközelebb ahhoz, amit kerestem. De egy vonatjegy mégsem helyettesít egy cirkuszjegyet!
Még szerencse, hogy emlékeztem rá, hogy a cirkusz mellett is van egy jegyiroda, és a céduláim között ott szerepelt a cirkuszhoz vezető Móricka-rajz is. Persze ehhez azért már térkép is kellett, ahol megállapítottam, hogy igaz, elég messze, de nagyjából jól értelmezhető útvonalon, jól megközelíthető. Az idő végre nagyon kellemes volt, úgyhogy nekivágtam gyalog. Kb. másfél-két órás séta volt, a szokásos szegény-gazdag negyedek váltakozásával, egymás kölcsönös megbámulásával.
Az utcán folyik az emberek életének egy jelentős része, főleg a boltok környékén. Láttam nőt, aki a járda közepén mosta a haját, lavorban, másik az utcai tűzcsapnál mosogatott, a földön guggolva. A ruhákat a kerítésre vagy a lámpaoszlopra akasztva szárítják, de még az emeletes házak ablakaiban, teraszairól is ruhák tömkelege lóg ki – jellemzően hosszú vasrudakra akasztva. Mint egy 10-20 emeletes olasz utcácska – száradó ruhák toronyház magasan mindenfelé. Vajon olyan kicsik a lakások, és/vagy annyian laknak együtt, hogy a száradó ruhának már nem jut hely?
És persze, ne feledjük, hogy ott van még a közlekedés is. Kínában ugyan baleset esetén mindig az erősebb a hibás, ennek ellenére az is igaz, hogy kanyarodó járműnek előnye van a gyalogossal szemben (mivel erősebb). Azonkívül a kanyarodó jármű jöhet kis ívben, nagy ívben, motor és kerékpár esetében a forgalommal ellentétes irányból is. Szóval nagyon résen kell lenni még a lámpával szabályozott átkeléseknél is, ha meg nincs lámpa, csak zebra, akkor főleg. Ilyenkor a legjobb, ha az ember észrevétlenül csatlakozik kínai átkelni szándékozók egy csoportjához, és az ő védelmükben kísérel meg épen átérni az úttesten. A biciklisták, motorosok és autósok abban a biztos tudatban vannak, hogy mindenki látja őket, és mindenki utat is ad nekik, ha ez mégsem történik meg, dudálnak vagy csengetnek, és ha még ekkor sem állsz meg dermedten a zebrán, hogy elsuhanhassanak tőled 5 cm-re, akkor, de csakis akkor lassítanak le annyira, hogy folytathasd az utadat a saját zöldedben, a saját zebrádon. Az biztos, hogy mindenegyes ilyen átkelés felér egy intenzívebb agytornával és reflexgyakorlattal.
A cirkuszban, a pénztáros rám nézett, és egyből kötelességének érezte megjegyezni, hogy a jegy, amit vásárolni szeretnék, állatos előadásra szól. Az akrobatás előadásra a szemben lévő pénztárban lehet jegyet venni. Sokkal drágább jegyet, esti előadásra!
Gondosan összeállított terv máris módosul. Az új terv szerint először ünnepi éttermezés, aztán este fél 8-tól fél 10-ig cirkusz, aztán … aztán majd meglátjuk. Lehet, hogy már csak másnap reggel fogunk karácsonyozni? Még minden képlékeny.