Tévelygések

Dani szokás szerint az időjárás jelentést is szervírozta a reggeli beszélgetés mellé. Hurrá! Végre napsütés! Ami mindjárt pár fok többletet is jelent. Úgyhogy vissza is vettem a kiskabátomat. Ha már elhoztam! Ígaz, hoztam magammal más nyáriasabb darabokat is, de azokat legfeljebb plusz rétegként tervezem felvenni (bár az eredeti terv persze nem ez volt). A napi program továbbra is az volt, hogy felkeresek egy Carrefourt, harisnyanadrágot vásárolok télire azaz Pekingre. Megint kinéztem magamnak egy metrót, gondosan megnéztem, melyik kijáratot kell keresnem. Minden kijáratnak száma volt, csak ennek az egynek nem. De ha rámentem a egérrel, láttam, hogy nem csak kínai felirat tartozik hozzá, ez az egyes feljáró. Úgyhogy a mindent tudó profi világutazó nyugalmával szálltam ki a metróból. És nem volt egyes kijárat! A 2-sel kezdődött. Amelyikre persze nem emlékeztem, hogy hol is van. Nem baj, az elvem úgyis az, hogy valami érdekesség mindenhol van, és térképpel bárhová eltalál az ember. Csak elő kell venni a táskából. Elő kellene venni. Mert hogy kiderült, hogy csak ablak mögül van nyár, amúgy kemény tél van. Úgyhogy nagyon nem akaródzott kihúzni a kezemet a zsebemből, inkátt elindultam az orrom után. Valami furcsa, megmagyarázhatatlan okból ennek ellenére nem találtam rá a keresett áruházra. Viszont nézegettem a házakat, az embereket, a forgalmat… Szeretek csak úgy sétálni, és ismerkedni egy idegen várossal. Főleg, ha megfelelő az időjárás. De mivel most nem volt az, hát egy naposabb folton mégiscsak előkapartam a térképet, és megállapítottam, hogy teljesen rossz felé járok. Visszasétáltam, és pont a metró feljáratánál meg is találtam az áruház komplexust. Illetve a hatalmas épület eddig is ott volt, de most már a Carrefour feliratot is megláttam a többi között. Gyorsan be is szivárogtam egy kicsit melegedni. Megvettem az áhított meleg harisnyanadrágot. Némi újdonság (nekem legalábbis), hogy a lábfej részének se orra, se sarka. Milyen igazuk van. Így legalább már nem tud kilyukadni - mivel nincs is minek.
Ha már itt voltam, elhatároztam, hogy kicsit körülnézek, hátha találok egy kreatív boltot. Egy ekkora plázában! Kilenc emelet (plusz két alagsor), minden emelet hatalmas alapterületű (szerintem nagyobb mint például a Westend), és tele van kis boltokkal - amelyeknek legalább a fele üresen áll. Mármint nincs kiadva. A másik fele is jobbára üresen áll, legalábbis vevőt alig-alig láttam bennük. Csak a H and M-ben (bocs, de egy Apple gépen írok, és nem tudom, hogy kell elővarázsolni a megfelelő jelet), meg a C and A-ban. A játék- és babaholmi boltok a 8. emeleten voltak (a 9.-en már csak a mozi meg a wellness kínálat), A mozgó lépcsők a szabad középső térre néztek, úgyhogy még a tériszony leküzdésére is jó gyakorlat volt. Csak barkácsboltot nem találtam. Úgy látszik, ez sem lesz olyan egyszerű feladat. De még nem adom fel.
Az áruházból kilépve úgy terveztem, hogy elsétálok a közeli parkba, és megnézem, mivel töltik a szabadidejüket a kínaiak. Hát mi mással, mint sárkányeregetéssel! Felnőtt, jobbára nyugdíjas korú férfiak (gondolom, a fiatalabb korosztály a munkahelyén van ilyenkor) hatalmas lelkesedéssel és szakértelemmel reptették a fantasztikus színű és alakú sárkányokat az egekig. És persze közönségük is volt, aki maga ugyan nem sárkányozott, de ontotta az okos tanácsokat. A sárkányák ennek ellenére - vagy épp ezért? - remekül repültek.
A sárkányröptető pázsittal szemben, egy betonplaccon zene szólt, különböző stlusú kínai zenével, és lelkes közép- és időskorú párok ropták a táncot. De nem ám csak úgy akárhogyan. Egészen bonyolult koreográfiákat láttam kibontakozni. Még olyan is volt, aki párja nem lévén, egyedül lejtette egy képzeletbeli párral. Férfi is, nő is. Jogos a kérdés, hogy akkor miért nem táncoltak egymással. A válaszom, nemes egyszerűséggel: nem tudom. Lehet, hogy nem egymás esetei voltak. A park egyik részében, betonpadokon és főleg körülötte, rengeteg férfi tömörült. Csak férfiak! Ezért aztán én is csak egy kicsit óvakodtam közelebb, hogy megnézzem, mi folyik ott. Kínaiak kínai sakkoztak. Ez az eredeti sakkhoz hasonló, taktikai és stratégiai játék, és egyből azokat az időket juttatta eszembe, amikor Budapesten, például a Horváth-kertben, még voltak sakkasztalok, és lelkes sakkozók is mindig akadtak.
A park előtti betonozott téren egy női dobos csapat gyakorlatozott. Meglátásom szerint még a koreográfiát sem álították teljesen össze, mert eléggé összevissza lépkedték, meg látszólag nem nagyon tudták, kinem merre kell mennie, de a dobszólójuk már nagyon impozánsan szólt. És rettenetesen lelkesek is voltak. 40-60 éves nők, nyolcan, egy férfi irányításával, legalább egy órán át gyakoroltak (csak azért tudom, mert mielőtt bementem a parkba, már akkor is ott voltak).
Ismét találomra kiválasztott utcákon indultam el, remélve, hogy előbb-utóbb beleütközöm egy metróra utaló táblába. Így is lett, és közben megállapítottam, hogy érdekes szobraik vannak ezeknek a shanghaiaknak. Először egy hatalmas csiga nyűgözött le, amelyiknek a hátán (illetve házán) még egy kis csiga is volt. Aztán egy kútkáván üldögélő kócos hajú lánykába botlottam, aki mellett egy csokor virág hevert a földön, előtte meg, jó fél méterrel odébb egy 10 cm-es kisautó! Kiválóan alkalmas arra is, hogy ha valaki a leánykát nézi igézett szemmel, akkor közben keresztülessen rajta.
Eddigre már ismét úgy átfáztam, hogy nem bírtam rábeszélni magam arra, hogy a szokásos metrómegállónál egyel hamarabb szálljak le, gyalog sétáljak egy megállót. Inkább rohantam haza, mint akit űznek. A meleg szobába! Én ugyan emlékszem, hogy indulás előtt ránéztem a fűtésre, hogy ki van-e kapcsolva, ennek ellenére most bekapcsolt fűtés és meleg szoba várt (pedig a takarítónők tegnap jártak itt. Nem tudom, mi a rejtély megoldása, én mindenesetre nagyon megörültem a kellemes hőmérsékletnek.
Mikor kicsit átmelegedtem, nekiálltam csomagolni a négy napos pekingi útra. Igaziból nem azt volt nehéz eldöntetni, hogy mit vigyek, hanem hogy mit ne Végül szinte az összes ruhámat bepakoltam, abból a megfontolásból, hogy hideg esetén minél több réteg van, annál jobb. Még így is, Dani cuccaival együtt is, alig töltöttem ki a táska egyharmadát. Elkészítettem a szendvicseket, kiettem a hűtőből, ami megromlott volna ennyi idő alatt - tejet, meg főtt ételt - szóval csupa olyasmit csináltam, amit otthon is tettem volna egy pár napos utazás előtt.
Közben hazajött Dani, teljesen felajzva. Nem csak a határidős munkáját sikerült váratlan gyorsasággal, egy bravúros huszárvágással befejezni, de az esti, előkarácsonyi céges bulin is nagyon jól érezte magát. Két szám erejéig fellépett a zenekaruk, aztán dealer volt a texas hold'em pókerbajnokságon, és még a sörivő és söröspohár pöckölő versenybe is benevezett, ahol csak egy hajszállal maradtak le a végén a győztes csapat mögött.
Igyekeztünk korán ágyba bújni, de hiába, megint éjfél lett belőle. Pedig másnap 5-kor kellett kelni.