Gyömbér feldolgozó Yandinában

Laciék házához, ha még nem említettem volna, egy meredek utacska vezet fel. Olyan meredek, hogy egy megrakott teherautó meg sem kísérli, hogy felmenjen. Az ilyen házhoz, és persze az egész életstílusukhoz is (hegyi futások, rogaining, táborozások mindenféle rurális helyeken) Landrover illik. Van is nekik belőle kettő. Persze az ilyen spéci kocsinak megvan az a hátránya, hogy ha valami alkatrész kell bele, azt nem biztos, hogy megtalálod a legközelebbi autósboltban.

Ezért aztán hétfőn elugrottunk Buderimben, ahol már várt bennünket a megrendelt hűtővíz tartály. Megkaphattuk volna postán is, de inkább összekötöttük egy kiruccanással, mivel innen már nem volt messze a következő városka, Yandina, amelyiknek a fő érdekessége a gyömbér feldolgozó üzem.

Ilyen gyönyörű környezetben van a feldolgozó üzem -  legalábbis a turistáknak fenntatott része

Még valamikor a múlt század elején kezdett el itt két ember gyömbért termeszteni és feldolgozni, és az ötlet jól bevált. Igaz, a termesztéssel már leálltak, viszont a feldolgozást jól felfuttatták, ráadásul kialakítottak hozzá egy kis turistalátványosságot is, ami szintén jól jövedelmez. 

Vigyázz, ha jön a vonat!

Egy picike parkban akár kisvasúttal is körbe lehet járni, de még jobb, ha az ember gyalog megy, mert akkor nagy eséllyel betér egyik-másik szuvenirboltba is. Külön hajós gyerekprogram is van, nem tudom ugyan miről szól, mert azt nem néztük meg, de két tippem azért van. Az egyik , hogy a gyömbér szállítási útvonalát mutatják be, a másik, hogy egy bátor és merész gingerbread tengerész távoli útjaira kalauzolnak el bennünket.

Egy kicsit hasonlít a hely egy vidámparkra :-)

Mi a feldolgozásból kaptunk egy kis ízelítőt, egy lelkes idegenvezető kalauzolásával. Persze az ember mindig hall új dolgokat. Tegye fel a kezét, például az, aki tudta, hogy a kurkuma is a gyömbérfélékhez tartozik.

Manapság a gyömbért már a Fülöp-szigetekről importálják, és mivel a földben viszonylag hamar elöregszik, így minden évben egy nagy szüret van, azután az egész évi mennyiséget, 4000 tonnát itt, a gyárban tárolják – méghozzá metabiszulfitos oldatban, ami frissen tartja, amíg csak sor nem kerül rá.

A fő termékük a kandírozott gyömbér, azonkívül tiszta gyömbérszirupot, gyömbérszörpöt, gyömbérsört is gyártanak, valamint szárított gyömbérport, de ezt csak nagy tételben árulják. (Legalábbis az idegenvezető szerint, mert a boltban mégis ott volt a kínálat részeként).

Mosás, darabolás, osztályozás

Az egyik üzemrészben, ahova üveg mögül bekukucskálhattunk, a gyömbér tisztítása, darabolás és méret szerinti osztályozása történt. A másik üzemrészben már csak hatalmas fortyogó üstök voltak, egyre töményebb cukoroldatban kevergetett gyömbérdarabokkal. 

És igen, ez egy olyan édesség, ami rengeteg cukrot tartalmaz (ahogy az egyik látogató ez irányú felvetését megerősítették), de egyrészt nem kell belőle egyszerre sokat enni, másrészt az édesség gyömbér része nagyon egészséges, és sok mindenre jó hatással van, többek között az emésztésre is.

Hatalmas üstökben folyik a kandírozás

A túra végén persze kóstolót is kaptunk a termékekből, illetve abból, hogy lehet azokat felhasználni. Nekem legjobban a sós kekszen, krémsajttal tálalt karamellizált hagymás gyömbérkrém ízlett. Elismerem, kicsit hajmeresztően hangzik, de tényleg nagyon finom volt.

Ezenkívül megtudtunk olyan hasznos dolgokat is, hogy a gyömbér hámozásánál nem kell késsel kínlódni, kávéskanállal is remekül lekaparható az a vékony külső réteg, amire nincs szükség.

És részletesen meghallgathattuk azt is, hogyan lehet szállítani a boltban vásárolt termékeiket. Nemzetközi repülőgépen a feladott pogyászban, belföldi gépen a kézipoggyászban is vihető – amiből mindjárt az is kiderül, hogy Ausztráliában nem olyan szigorúak a belföldi járatokra vonatkozó előírások.

Kóstoló - minden, ami gyömbér

A gyárlátogatás után a tengerpart felé vettük az utat, egy kis kitérővel, ugyanis Laciék meg akarták nézni a közeli folyópartot, hogy kenuzás, vagy bármilyen sport szempontjából mennyire használható. A folyóhoz egy hatalmas víztároló is tartozik, amelynek betonfalait ügyesen felhasználják a környezet- és elsősorban a vízvédelem népszerűsítésére.

Betonfal álcázása: Védjük a vizet!

Apály idején értünk a tengerpartra, és annak ellenére, hogy erős szél fújt, a víz meglepően melegnek bizonyult, ilyen korai tavaszhoz képest. Persze nem úsztunk, csak álltunk a derékig (vagy térdig) érő vízben, és vártuk a hullámokat, hogy belevessük magunkat. Még a parthoz ennyire közel is olyan erős volt a hullámzás, hogy sokszor szinte teljesen a partig kimosott bennünket :-)

Hazafelé “rövidítettünk” egy kicsit, és elkerültünk egy földút felé – leginkább “miért ne?” alapon. Az út két oldalán elszórva tanyák voltak, és kb. minden kapu előtt fekvőrendőr volt, csak éppen nem bukkanó, hanem mélyedés formájában. A jelzőtáblák ellenére időbe került, mire rájöttünk az összefüggésekre, és Laci kicsit visszavett a sportos vezetésből :-D

Hazafelé hangos dudaszóval jeleztük Johnnak, a vízvezeték szerelő szomszédnak (akiknél az oposszumokat is láttuk), hogy megérkeztünk, jöhet felmérni a fürdőszobát az átalakításhoz.

Hamarosan meg is érkezett, 10 perc alatt végzett a munkával, aztán kiültünk a teraszra, és kb. két órán keresztül besélgettünk még. Errefelé így megy az élet. A felesége és a lánya valami koncerten volt a városban, így otthon sem hiányolta senki.