Parkrun, Brisbane, parti a ház alatt

Ha szombat, akkor Parkrun. Ezúttal egy kicsit távolabbi eseményre látogattunk el, Bunyaville-be. Ez a szervezet jóval több embert fog össze, mint az Ocean View-i, itt még gyaloglókból is volt vagy 10, így aztán nekem is akadt versenytársam.

Lelkes készülődők a ParkRun előtt

A dolog érdekessége volt, hogy ismét egy természetvédelmi területen jártunk (van abból itt jócskán), ahol koalák is szoktak tartózkodni. A szervezők, amikor kijelölik a távot, gondosan végignézik azokat a fákat is, ahol a koalák általában az idejüket szokták tölteni, és ha találnak egyet, akkor a földre rajzolt nyíllal jelzik, hogy merre is érdemes keresgélni – amiből egyből kiviláglik, hogy azért nem annyira gyakori az előfordulásuk, és még a helyiek számára is érdekességnek számítanak. Sajnos, most egyet sem tudtak prezentálni nekem. Lassan bele kell nyugodnom, hogy az emlék- és fotógyűjteményembe ez bizony nem kerül be!

A következő program Brisbane volt, ahova vonattal mentünk Strathpine-ból. Brisbane-ben szinte lehetetlen parkolni, és még ha talál is az ember helyet, egy csomó pénzbe kerül. Egyszerűbb leparkolni az elővárosban, és inkább a helyiérdekű vasúttal beutazni.

Még olyan szerencsém is volt, hogy épp amíg a vonatunkat vártuk, addig haladt át az állomáson egy régi időket idéző gőzmozdony vontatta nosztalgiavonat. Aranyos volt az állomásfőnök, mert, miután éppen elment az orrunk előtt a vonat, és indultunk sétálni egyet a következőig, a vselkedésemből kikövetkeztetve, hogy érdeklődő turista vagyok, szólt, hogy ne menjünk sehova, mert 5 perc múlva érkezik ez a ritka járat. Csak hétvégén halad itt keresztül hébe-hóba. Persze egyből lecövekeltem a vágányok mellé, de még egy helybéli fickó is izgatottan visszafordult a kapuból, amikor meghalltotta, hogy milyen atrakció várható. Sajnos, a vonat a másik vágányon jött, így csak részleteiben láttuk elsuhanni, de persze buzgón integettünk az utasoknak :-)

Ne lépj a vágányokra! Vagy - büntetés, baleset esetleg rosszabb lesz a vége!

Brisbaane városnéző program volt – a lehető legkevesebb várossal. A Roma Street Parklandban kezdtünk, ahol találtunkegy remek gyerek botanikus kertet, jópofa játszótereket, sok-sok “vizisárkányt”, sőt még egy “igazi, tengerparti” strandot is. Meleg napunk volt, itt nyüzsgött, aki csak tehette. 

Óriási zöldségek a gyerek botanikus kertben

Békésen napozó "vizi sárkányok"

Ki hitte volna, hogy a gyömbér ekkorára nő!

"Tengerpart" a belvárosban

Persze a vendéglátóipari egységeknek is nagy forgalmuk volt, és az ibiszek, akiknek a népi elnevezése “bin chicken”, azaz szemetes csirke, szorgalmasan keresgéltek az asztalok között. Muszáj volt önállónak lenniük, mert az emberektől közvetlenül nem remélhettek ennivalót.

Azért csak összeszegedik amit az asztalok között találnak

Egész nap vihar előtti, fülledt meleg volt. El is bágyadtunk hamar, és a parknézegetést hajókázással váltottuk fel. Van egy ingyenes kishajó járat, amely fel-alá megy a város hosszában. Mivel hétvége volt, és tikkasztó hőség, mindenki csak felszállni akart, és hajókázni. Leszálló nem igen volt, így a harmadik-negyedik megálló után, a parton várakozók nagy része már hoppon maradt, mivel, ha nem volt elég kiszálló, beszállni sem lehetett.

Sétahajó a Brisbane-en

Kb. ennyi volt a nagyváros – ez is meghaladta Sue és Laci tűréshatárát, úgyhogy menekültünk is vissza az autónkhoz, és a békés kis erdei házunkhoz. De szusszanni sem volt oidőnk, mert otthon már várt egy meghívó Johnéktól, akik el akartak dicsekedni nekem aj kerti kemencével, amit John saját kezüleg épített.

Mi sül a kemencében?

Közben a vihar is megérkezett, így végül a ház alatt vacsoráztunk. A fő fogás tepsiben sült zöldséges hús volt, a vegetáriánusok pedig kaliforniai paprikába töltött paradicsomos, fűszeres krumplipürét kaptak. Persze megkóstoltam azt is, nagyon finom volt.

Csokoládéval tűzdelt sült banán

Külön érdekesség volt számomra, hogy a háziasszony erős vonzalmat táplál a repülőgépek iránt. Időnként még Brisbane-be is beugrik, hogy eltöltsön egy-két órát a repülőtéren, és figyelje a fel-leszálló gépeket. Egyébként meg egy telefonos app segítségével a házuk felett elrepülő gépeket figyeli, és azonosítja be. Vacsora közben is fel-felugrált, és kiszaladt megnézni, éppen merre húz el egy gép. Aztán visszajött, és részletesen tájékoztatott bennünket, hogy a megszokotthoz képest merre tért el a vonalától, és mi lehetett az oka. Jó érzés, ha az ember látja, hogy másnak is vannak furcsa hobbijai :-)