Parkrun és karácsonyi vásár

Fél 6-os reggeli indulás volt kitűzve, úgyhogy ágyba kaptam a teát, mely egyben a tapintatos ébresztést is jelentette. Egy Parkrun nevű rendezvényre mentünk, a közeli Ocean View régióba (amelynek legmagasabb pontjáról valóban el lehet látni az óceánig).

A rendezvény gyönyörű szépen rendezett parkban, fürtökkel gazdagon telített szőlősorok között és vizililiomokkal teli tó mellett vezetett. Nem túl nagy a park, így elég trükkösen vezették az útvonalat, hogy kijöjjön az 5 km-es táv. Oda-vissza a szőlősorok között a domboldalban, meg mindenféle kunkorokkal.

Parkrun útvonala

A többség fut, de aki a gyaloglást vállalja, azt sem nézik ki. A sor legvégén egy önkéntes halad, aki mindenkit bevár. Ha valaki nagyon lassan megy, vagy akár leül pihenni, ez a sereghajtó szép türelmesen kivárja, amíg összeszedi magát. Nem személyes élményből mondom, mert nem mi voltunk a legutolsók :-) Sue egyik ismerősével mentem, és jól elbeszélgettünk, miközben megelőztük a harmadik gyaloglóst, aki az elején jól belehúzott, de aztán kicsit alábbadott a tempójából.

Sue és Laci persze jóval hamarabb végzett, de ez a rendezvény nem csak a futásról, de a társaséletről is szól, úgyhogy ők közben jól elbeszélgettek. Sue amúgy is egyike volt a “nap hőseinek”, mert most volt a 100. futása. Erre az alkalomra egy külön pólót is készített magának.

Figyelem! Matematikusról beszélünk!

A futók csapata

A jól megérdemelt otthoni reggeli és némi délelőtti szieszta után Stanmore-ba mentünk, ahol egy helyi vásárt hirdettek. A városka határában már lépésben haladt a kocsisor, úgyhogy inkább leparkoltunk, és gyalog mentünk tovább. Jól szervezett módon a zebráknál gondos kezek vigyázták az áthaladásunkat. Szegények alaposan be voltak öltözve a hőségben, de elég sűrűn váltogatták egymást. Legalább három párral találkoztunk ugyanannál a zebránál, amíg az utca két oldalán lévő események között cikáztunk.

Maga a vásár méreteiben eléggé helyi jellegű volt. Kínálatában nem sokban különbözőtt más országok hasonló vásáraitól. Ékszerek, szappanok és illóolajak, varott holmi – táskák, babaruhák és -sapkák, széles, gombolható akasztóval ellátott konyhai törlőruhák és törölközők (úgy tűnik, most éppen ez a sláger), méz és némi házi lekvár. Ez volt a fő kínálat. Volt egy külön vonal is, a karácsony! Hozzánk hasonlóan itt is már mindenhol karácsonyra készülődnek, a boltokbak éppúgy, mint a helyi vásárokban. Karácsonyfák lécből, rénszarvasok faágakból, filc és horgolt karácsonyfa díszek, karácsonyi anyagból varrt bármi… Közben ott pihegtünk a kb. 30 fokos melegben, és nem győztük legyezni magunkat, hogy egy kis hűvös fuvallathoz jussunk.

Miután kinézegettük magunkat, átmentünk a helyi múzeumba. Na, ez tényleg közadakozásból összeszedett gyűjteménnyel rendelkezik. Ami persze szintén nagyon érdekes, mert nagyobb részt olyan tárgyakat tartalmaz, amelyek már elég régiek ahhoz, hogy ne használják őket manapság, viszont nem olyan régiek még, hogy az ember ne emlékezne rájuk (vagy valami hasonlóra) a saját gyerekkorából. Izgalmas állni a vitrinek előtt, és látni, hogy mi mindent haladtunk már meg az életükben.

A szokásos szieszta után elmentünk kutyát sétáltatni. Ezúttal autóval vittük őket egy kicsit távolabbra, egy patakhoz. Sue ott ült a hátsó ülésen velük, és fogta a nyakörvüket, de amikor egy wallaby keresztül rohant az úton, igencsak igyekeznie kellett, hogy meg tudja tartani Duke-ot. Aki aztán rögtön el is rohant, amint kiugorhatott az autóból. Gyorsan kiengedte magából a feszültséget, mi meg addig áztattuk a lábunkat a patakban. Elég tiszta víznek látszott, de a hosszan elnyúló nyálkás moszatszerűségek már legalább 10 cm-re nőttek az előző eső tisztító hatása óta, ami kb. Egy hete volt. Gyors itt a növekedés és szaporodás.

Laci kedvenc példája erre a lantana, amely egy otthon is megtalálható növény, de itt szinte kiirthatatlan cserje. Helyes kis virága van, úgyhogy akár még szép is lehetne, de olyan áthatolhatatlan bozótot alkot, hogy mindenki pusztítja – ha van rá ideje és energiája. (A legtöbbször nincs, úgyhogy lehet, hogy Ausztrália előbb fullad bele a lantanaba, mint a szemétbe.)

Lantana, az ausztrál veszedelem