2018. november 21., szerda

Pomona, Caboolture Historical Village


Tegnap korán keltünk a Parkrun miatt, na, ma még korábban. Három órakor volt az ébresztő, mert Pomonába igyekeztünk egy hegyi futásra, az meg kb. két órányira van tőlünk.

Pomona - a Hegy

Mindig csodálom, hogy mennyi lelkes résztvevője van egy ilyen rendezvénynek! Egész fiatalok, 10-12 éves gyerekek, és érett korúak, sportosak és elszánt amatőrök egyaránt nekivágtak a rövildebb, kb. 7 km-es vagy a hosszabb, 14 km-es távnak.
Én elsétáltam az egyik kereszteződéshez, ahol a gyalogút találkozott a kijelölt futópályával, kicsit bíztattam az éppen arra futókat, aztán mire visszaértem a célbe, pont sikerült elcsípnem Sue érkezését. Utána már együtt vártuk Lacit, és bíztattuk közben az utolsó emelkedőnél az érkezőket.

Kemény kaptató a cél előtt

A verseny után reggelizni szerettünk volna – de a kis falu vendéglátóipari egységeit senki sem értesítette, hogy itt “tömegeket” megmozgató rendezvény lesz; összesen egyetlen kávézó volt nyitva az egész faluban, minden versenyző itt akarta feltölteni az energiáit. Úgyhogy mi elmentünk a következő településig, és azt a közösséget támogattuk. Egy vintage bolt és kávézó hangulatos keverékére bukkantunk, itt álltunk meg reggelizni.

Kávézó és vintage bolt

Utána a Wild Horses Mountain-on lévő kilátó- és tűztoronyba mentünk el, ahonnan valóban remek kilátás nyílik köröskörül, bár úgy tűnik, ma már nem használják tűzfigyelő toronyként. Legalábbis nem folyamatosan, mert egyetlen önkéntes tűzfigyelővel sem találkoztunk.



Hazafelé beugrottunk a Caboolture Historical Village-be, azaz a falumúzeumba. Itt is mindenhonnan összegyűjtött házakat mutatnak be, mint otthon, de ezek legtöbbje nincs berendezve, hanem különböző tematikus kiállítások vannak bennük, általában lelkes emberek által összeadott holmikbkól.



Egy 65 méter magas fa tönkje, ami adományként került a múzeumba

Kórház, posta, rendőrség és börtön, kocsma, közösségi ház, iskola, kovácsműhely, tejfeldolgozó… ami régi tárgyat csak össze tudtak gyűjteni azt mind kiállították a házakban és fészerekben.

Egy légterű Pioneer Cottage. Egyik oldalon az emberek, másik oldalon az állatok laktak

Amikor 15 éve Ausztráliában jártam, már voltam itt egyszer, és élt az emlékeimben egy érdekes tárgy, ami csakis itt születhetett meg. Egy táblázat volt, rajta az emberi test és különböző segédinformációk, amelyek segítségével az emberek rádión keresztül pontosan meg tudták mondani a repülőorvosnak, hogy mi a bajuk, hol fáj. Az ábra használata segített abban, hogy biztosan mindenki ugyanarról beszéljen, és az orvos pontos képet kapjon a helyzetről.
De hiába kerestem, nem találtam, így végül megkérdeztünk valakit, hogy tud-e róla. Ő ugyan nem tudott, de mondta, hogy van, aki régebb óta van itt nála, kérdezzük meg tőle. Kiderült, hogy a második ember sem dolgozik még elég régen itt azóta, hogy emlékezhessen 15 év előtti dolgokra, de felajánlotta, hogy megkérdez valakit, aki biztosan elég régi motoros, és majd e-mailben válaszol.
Na, ilyen ígéreteket gyakran kap az ember, de én most tényleg egy megbízható embertől kaptam. Pár nappal később jött a levél, hogy tényleg volt egy ilyen táblázatuk, de magántulajban volt, és amikor a tulajdonosa elköltözött a környékről, visszakérte, és magával vitte :-) Csodálom, hogy nem csináltak róla egy másolatot, mert nagyon érdekes adalék a régi szép időkből.

Este a szokásos trivia-est volt, ezúttal Carolnál. Ültünk a verandán, gyönyörködtünk a tájban, meg Carol lézershow-jában, ami a környező fákra vetített változatos mintákban felvillanó “szentjánosbogarakat”, hangos viták közepette próbáltunk megfejteni egy-egy kérdést. A fák között áthallatszott Duke és Asha lelkes ugatása. Ők is részt akartak venni a társaságban, de nem teljes az összhang Duke és Carol dobbermanja között, így inkább otthon hagytuk őket, hogy ne adjunk alkalmat egy nagyobb összecsapásra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése