Kajakozás és szülinapi parti

Egy igazi ausztrál tanyaházban lakunk. Hosszan elnyúló fa épület, hatalmas terasszal végig a ház egész hosszában, 7 szoba, plusz konyha-és-nappali, nagy szúnyoghálós ajtókkal, melyek szinte a teljes falat elfoglalják. Laciék nagyjából az egész életüket a teraszon élik, ott van az ágyuk is. A vendégnek persze saját szoba jár. 

Ház a hegyoldalban, fák között - nem igen lehet olyan pontot találni, ahonnan fényképezhető :-)

A terasz, az élet néhány fontos kellékével, például egy boxzsákkal

Este, amikor megérkeztem, teljes volt a csend, egy nessz sem hallatszott. Kora reggel viszont nagy itt az élet. Rikácsolnak a kakaduk az etető körül, vadpulykák kergetik egymást a földön vagy a bádogtetőre felrepülve. Gordon, a gekkó (aki persze lehet, hogy több különböző egyed), időnként csettegő madárhangot hallatt, és persze mindenféle izgalmas madárfüttyök is hozzájárulnak a kórushoz, a kutyákról nem is szólva. Igaz, ők csak ritkán ugatnak, de akkor annál lelkesebben. Ketten vannak. Rajtuk kívül még denevéreink is vannak. Csak ritkán láthatóak, viszont háziállatnak számítanak, mert a fürdőszobában (is) laknak.

Denevérlak a fürdőszobában. A függöny alatt, a padlón az újságpapírral bélelt dobozok
ugyanazt a célt szolgálják, mint nálunk a fecskefészkek alatt. 

Az egerek, patkányok, kígyók és különféle rovarok ilyen természeti környezetben szinte említésre sem méltók. Pókból meg számolatlanul van a ház körül, mert ez Sue kedvence, úgyhogy mindenkitől pókot kap, plüssből, fémből, kókuszhéjból….

Madáretetők feltöltése

Egy-két kakadú szinte mindig van az etetők körül

Reggeli után kajakokozni indultunk. Illetve először felhajtottunk egy adaptert a laptopomhoz, mert pont ezt a fontos alkatrészt felejtettem otthon. De semmi gond, jól felszerelt boltok vannak errefelé. Olyan csoda kiszerelésben kaptam, hogy kb. 10 féle dugót csatlakoztathatnék a kábel végére – ha akarnék. Szerencsére közte volt az is, ami nekem kellett :-)

A víztároló, ahova készültünk már teljesen eltavasodott, körben vizililiomok és egyéb vizinövények kezdik benőni, és persze a madarak sem hiányozhatnak. Jó néhány pelikán is lakik errefelé, közülük az egyik, Penny, nem tud repülni, mert eltört a szárnya. Már sosem fog teljesen meggyógyulni, de azért itt a tavon remekül elvan. Laciék meg időnként kijönnek, és ellenőrzik, hogy megvan-e még. A módszer egyszerű, ahol pelikánt látnak, odaeveznek, és ha a madarak elrepülnek, akkor Penny nem volt köztük.

Szóval most is Penny-vadászatra indultunk, és mindjárt elsőre meg is találtuk, úgyhogy utána már csak magánszorgalomból élveztük a szép időt, meg a szép környezetet.

A kajakok mindig ott vannak a csomagtartón - a városi parkolókban nagy segítség, amikor az autónkat keresem :-)

Délután elindultunk sétálni a kutyákkal. Igaz, hogy itt vagyunk egy erdő közepén, de maguktól ritkán mozdulnak ki (legfeljebb, ha semmiképpen nem szeretné az ember), és amúgy is jót tesz a kutyás gazda lelkiismeretének, ha naponta kétszer megsétáltatja a kedvencét. Na, ez ma nagyon nem sikerült. Asha, aki a reggeli sétáról csak délután került elő (egész addig az egyik szomszédnál vendégeskedett), már elindulni sem akart, és Duke is leragadt az első kedvenc fűcsomójánál, amit mindig lelkesen rágogat, úgyhogy végül Lacival kettesben tettünk egy kis kört. És mindjárt az első napon láttunk egy kb. 1 méteres gyíkot. Felmászott egy fára, és ott szépen hagyta hogy nyugodtan megnézegessük.

Az otthoni cserepes növények jó része megtalálható itt is, csak egy kicsit nagyobban

Este aztán parti volt. Halloween és születésnapi, de főleg születésnapi. Két közeli szomszéd család jött át. Tizen összesen öt nemzetet képviseltünk (és akkor az orosz hússalátáról még nem is beszéltem(lásd Rejtő: Az előretolt helyőrség)).

Ebben a körben az a szokás, hogy minden ajándékot ki kell barchobázni. Jól megválasztott ajándék esetén ez már egyetlen tárgynál is hosszadalmas lehet, de itt számolatlanul voltak izgalmas kitalálni valók – köztük két dugóból készült viking, amelyeket még Laci készített 10 éves korában, és az öngyújtó, Anyu eredeti csomagolásában, ami karácsonyi ajándék lett volna abban az évben, amikor Laci meglépett Magyarországról (45 éve!). Az egyik szomszédtól pedig palántákat kapott, meg különböző trágyákat és egy remek ültetőfát hozz. Nem éppen könnyen kitalálható dolgok, de Laci végül minden akadályt megugrott!

Gyerekkori emlékek

Szülinapi torta - és némi halloweenes hangulat

Közben persze nagyon vidám hangulatban telt az este, házilag főzött sor és cider, vega és nem vega falatok, ünnepi csokoládétorta … minden volt, ami szem-szájnak ingere. Érdekes módon itt mindenki hozza magának a saját italát. Nem mintha a ház körül nem lenne elég házilag készült sör és cider, de mindenki ragaszkodik a saját ízeihez – sőt, ahogy láttam, a saját poharaihoz is, mert ahogy láttam, a szomszédok azt is hozták magukkal.

És a rendőrviccekre, amelyek szintén Lacitól származtak, még 15 éves korából, szintén nem volt vevő rajtam kívül senki. Mindig meglepődve látom, hogy mennyire különbözőképpen működik az emberek humorérzéke.