Beszoktatás
 

április 5.

Zsuzsáéknak nincs internetjük, viszont számos lehetőségük van. Például a helyi könyvtár, az utca túloldalán lévő iskola, ahova a lányok járnak, Gábor munkahelye, este 10 után a szomszéd kódolatlan netje – és a 200 méterre lévő utcasarok, ahol állandóan van internet rendelkezésre állás.
Éjszaka (annál az egyetlen felébredésnél) eszembe jutott, hogy bár a reptérről már írtam egy rövid levelet, hogy nagyjából megérkeztem, de a biztonságos révbe érésről nem számoltam be. Úgyhogy reggeli után gyorsan írtam pár sort, aztán hónunk alá kaptuk a laptopjainkat, és kisétáltunk a sarokra netezni. De mivel éppen jött az (ingyenes) városi busz, ami az egyetem felé (is) jár, hát gyorsan változtattunk a programon, és ahogy voltunk, táska, pulóver nélkül, bepattantunk a buszba, hogy akkor elugrunk inkább az egyetemre. Úgyhogy meglátogattuk Gábort, aztán az előtérből feladtuk a levelet, aztán szépen hazasétáltunk. Ezt a sétát érdemes lesz mégegyszer megtenni, ha visszaértünk, igazi vidéki amerikai házacskák, gyönyörű szép csatornafedelek – és én ott álltam (illetve ballagtam) fényképezőgép nélkül! Mondtam is Zsuzsának hogy legközelebb akkor sem megyek ki gép nélkül az ajtón, ha csak a szemetet készülünk kidobni a kukába. Ki tudja, hogy alakul a program!
Hazaérve meglátogattuk a lányok iskoláját. Részben azért, hogy Zsuzsa befizesse az ebédet, nagyobb részt viszont azért, hogy körbehurcoljon a fontosabb tanárok között, mint a véres kardot. Mindenki nagyon érdekesnek tartja, hogy két nő és egy kisgyerek nekivág egy egy hónapos útnak, végig túrázni akar – How interesting! -; közölték, hogy még sosem jártak arra, ahova megyünk, de tervezik – ha nem is az idén, de majd két év múlva, vagy ha nem a mamát látogatják meg, vagy kinőttek a gyerekek a házból -; és gyanúsan elnézően nem nyilatkoztak arról, hogy mit gondolnak rólunk, akik képesek vagyunk két rövid találkozás után egy ilyen közös útba belevágni. De végülis mindenki sok szerencsét kívánt nekünk, és ez a fő.
Mindenhol akad valami érdekes, ha az ember nyitva tartja a szemét. Ebben az iskolában például az tetszett meg, hogy van egy „játékbolt”. A szülők adományaiból kerül ki a kínálat – könyvek, játékok, néhány ruha, de inkább kiegészítők stb. – és a gyerekek a jóság-dollárjaikból vásárolhatnak, amelyeket a tanároktól kapnak piros pont gyanánt. Mindenki lelkesen gyűjtögeti a „dollárjait”, aztán havonta egyszer minden osztály lemegy a boltba, és elkölti, amije van. A boltban az árusítást, rendrakást, beárazást önkéntes szülők, többnyire anyukák végzik. Szellemes ötlet.
Ebéd után sziesztáztunk egy kicsit. Csak húsz percet akartam aludni, de végül háromnegyed óra lett belőle. Úgy látszik, mégiscsak lemerített egy kicsit az utazás és/vagy az időátállás.
Délután aztán az útitervet beszéltük át. Igaziból most kaptam csak képet arról, hogy pontosan (vagy legalább nagyjából) mit is fogunk csinálni, merre fogunk járni-kelni az elkövetkező 24 napban. Jó kis fába vágtuk a fejszénket! Zsuzsa nagyon lelkes, és végülis ő fogja cipelni Junit a hátán – nekem csak a víz meg a kaja (esetleg a sátor, amikor az autótól távol éjszakázunk) marad 
A lányok három körül értek haza az iskolából, és egyből lelkesen rám vetették magukat. Úgyhogy Carcassonét játszottunk, aztán memoryztunk az ajándékba kapott teatasak memoryval – Juni lelkesen forgatta a lapokat helyettem, igaz, közben időnként kicsit összekuszálta az állást.
Közben Gábor a szélvédőn lévő repedést javította valami folyadékkal, drótot próbált szerezni a laptophoz, hogy csatlakoztatni tudjuk a konnektorhoz. Mi meg Zsuzsával megkezdtük a pakolást. Ugyan a kajabeszerzés még hátra van, de azért már képet kaptunk arról, hogy mennyire fogunk elférni.
Mivel a terv az, hogy – amikor éppen nem vendéglátóknál leszünk – az autóban fogunk aludni, ezért ezt is kipróbáltuk, hogy legyen valami elképzelésünk a dologról. Persze csak úgy futólag, de azért nagyjából képet kaptunk a dologról, és megállapítottam, hogy reggelente valószínűleg nem fogjuk nagyon bánni, ha már fel kell kelni. Vésztartalékként azért lesz nálunk sátor meg matracok is, de vannak olyan parkok, ahol elég kevés a sátorhely, és érkezési sorrendben lehet lefoglalni (esetleg már előre kell). Autóban aludni viszont bármikor lehet, és a „civilizáció” áldásait – a fizetős zuhanyt, a vízvételi lehetőséget, esetleg a tűzrakó helyet így is kihasználhatjuk.
Lefekvés előtt még gyorsan elolvastuk az egyik vendéglátó levelét (éjszaka már házon belül is van ugye internet), amiben közli, hogy örömmel fogad és vacsorával vár bennünket, de a salátát hozzuk mi.
Izgalmas így belecsöppeni mások életébe, gondolkodásmódjába, saját világába. Biztosan sok érdekes élményt fogunk ily módon is összegyűjteni.