2011. április 23., szombat

Moab – Island in the Sky 2.rész

április 19.
Tegnap este elég későn jutottunk hozzá a mosáshoz. Szerencsére Zsuzsa felvállalta a teregetést, ami azt is jelentette, hogy éjfélig a háziasszonynál is tartotta a frontot. Diane ugyanis igazi éjjeli bagoly. Ami persze azt is jelenti, hogy reggel csak támolyog félálomban a lakásban, amíg az első herbateáját meg nem itta.
Esős reggelre ébredtünk, úgyhogy a Visitor Centerben kezdtünk, hogy beszerezzünk egy új autós térképet. Ilyesmit ingyen osztogatnak minden információs központban, a közelebbi és távolabbi látnivalók térképeivel és prospektusaival együtt.
Mire itt végeztünk, az ég egységes szürkéje kicsit megbomlott, úgyhogy elhatároztuk, hogy megkockáztatjuk ismét az Insland in the Sky-be megyünk. Ez egy hatalmas fennsík a Colorado és a Green River között. Szinte szabályos szigetként emelkedik ki a folyók által lekoptatott területből.
A tegnapiakból tanulva a terv az volt, hogy csak közvetlenül az indulás előtt eszünk, nehogy Juni megint elaludjon, mire nekivágnánk. Sajnos a terv annyiban nem jött be, hogy Juni már a városból kiérve elaludt. Igy aztán az első látnivalót, a Mesa Arch-ot (egy kőből kivájt boltív, amiből ebből a parkban alig van – szemben az Arches-zel, amelyik pont ezekről híres), csak kettesben néztünk meg.
Ezután jött a Green River Overlook, azaz a folyóra lehetett lenézni, szinte térképszerűen, a parkolónál kialakított kilátóból.
Mára kezdett kijönni rajtam a fáradtság – pontosabban szólva, ragadt le a szemem reggel óta. Úgyhogy a következő úti cél előtt „szabadságot” vettem ki, és aludtam egy órát a kocsiban, amíg Zsuzsa és Juni tettek egy kört.
Amikor visszaértek, megebédeltünk, és közben érdeklődve figyeltük egymást egy chipmonkkal (ez olyan csíkos mókus féle). Ugyan mindenhová ki van írva, hogy az állatok etetése tilos, de ez az állatka pont olyannak tűnt, mint aki pontosan tudja, hogy valami jóra számíthat az emberektől.
Ezután jött a Grand View Overlook, a két folyó összefolyását lehetne látni jó messziről – ezt néztük meg néhány napja már jóval közelebbről, szebb látványosságként is. Ez a túra viszont jóval kényelmesebb, úgyhogy nagyobb is volt itt a turistaforgalom.
Juni kb. félútig eljött, aztán megmakacsolta magát, így kettéoszlott a csapat. Én gyorsított tempóban elmentem a kilátóhelyig, közben Zs. rábeszélte Junit, hogy ha megérkezem, akkor induljon el velem visszafelé a parkolóhoz, amíg ő is elmegy a kilátóig.
Előtte azonban még egy „gyors” tisztábatevés következett, ami legalább 15 percig tartott. Ennyire alaposan összekent gyerekkel már régen találkoztunk. Zs. szerint csak Vilma lányuk veszprémi „termelése” hasonlítható ehhez, amit 8 hónapos korában produkált.
Mindenesetre, amikor többé-kevésbe kivakartuk a kakiból, és némiképp átöltöztettük, mi ketten elindultunk visszafelé, Zsuzsa meg elügetett kilátni.
Út közben remek kavicsokat gyűjtögettünk, és ezzel el is töltöttük az időt, így az éneklésre és mesélésre most nem is kellett sort keríteni.
Este megint mi főztünk. A fő szakács Zsuzsa, én inkább csak kuktáskodom mellette, meg közben Juni fürdetésére is felügyeltem. Kapott néhány remek játékot – vajas dobozokat, műanyag poharat – Diane-től, úgyhogy szépen elvolt vele egy jó darabig. Amikor viszont egy kis időre magára hagytuk, hogy összehajtogassuk a megszáradt ruhát, egyszercsak megjelent csurom vizesen, roppan elégedett képpen.
Vacsorára megjelent Drew, Diane barátja is, aki lelkesen játszott és rajzolgatott Junival, meg Karen, egy török hölgy. Miután Drew elment, nekiálltunk hastáncolni. Karen kb. 10 éve tanulja, és az alkata ellenére (nagy darab nő) remekül mozog, a kézmozdulatai meg egyenesen csodálatosak. Tanítgatott bennünket, csak az volt a baj, hogy a hagyományos, majdnem minden befedő török ruhájától nem igen tudtam kivenni a mozdulatait.
Diane a maga stílusában táncolt – egyszerűen csak élvezte a mozgást, a zenét a táncot – amelyben a hastáncot keverte az ír stepptánccal, a tai chi mozdulataival és bármi mással, ami az eszébe jutott.
Én meg, a legnagyobb meglepetésemre, egész lazán improvizáltam az eddig tanultak alapján. Diane egy részét videóra is vette, úgyhogy végre egyszer visszanézhettem magam, hogyan is nézek ki kívülről, tánc közben. Kaptam kölcsön szoknyát, rázókendőt, még egy pénzes felsőt is, egész más volt ebben táncolni, mint a kirándulós nadrágomban és egy bő flanellingben. Közben időnként váltogattuk a zenét, úgyhogy egy ideig még magyar népzenére is hastáncoltunk.
Amikor felmerült ez az út, valahogy beugrott a kép, hogy a sivatagban hastáncolok. Most ez, ha nem is tökéletesen az elképzelésem szerint, de tényleg megvalósult. Csak amikor végre aludni mentünk, néztem meg az órán, hogy fél 3-ig fenn voltunk. (Zsuzsa és Juni 11 körül vonultak vissza.)
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése